Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. szeptember 15) 8-9. szám

Zimándi Pius: Kádár Lajos: Tyukász Péter

Regény. Magyar Élet kiadása.
Regény? Mintha valami hiányoznék belőle, ami regénnyé avatja. Inkább önéletrajz, írói eszközökkel megírva. Tyukász Mihály számadó-juhász fiának, Péternek az élete folyása gyerekkorától kezdve. Sorozásig az élete a béresgyerekek szokott élete: hol itt szolgál, hol ott. A háború – az első világháború – nyúl be erősebb kézzel Tyukász Péter életébe. Korán orosz fogságba kerül, ott kényszerül elvenni gazdája lányát, Nárciszkát. Szíve hazahajtja és egy éjjel, kis fiával Péterkével együtt megszökik felesége mellől. Belekerül az orosz események sodrába, a vörös és fehér harcokba. Hadifogoly regényekből ismerjük már ezt a képet. Az egyik városban felesége halála híre után újra megnősül, ezúttal szerelemből. Natasát veszi el, a fiatal özvegyet. Végre hazakerül fiával. Itthon éri a meglepetés: halottnak hitt feleségei utána jönnek. Először Natasa, majd Nárciszka. A megoldás szabályszerű: Nárciszkát kénytelenségből vette el, a házasság nem lehet érvényes, Natasa az igazi asszonya. Nárciszka új férjet kap, csak Tyukász Péter nem kap munkát régi hazájában. Franciaországba megy kubikus munkát végezni. Ezzel a szomorú akkorddal zárul előttünk hősünk élete. Alakja nem rajzolódik ki elénk plasztikusam, jellemzés, lélekábrázolás kevés van a könyvben. Nem is szabad a regény követelményei szerint megbírálnunk, másutt keressük az értékeit. Az Alpár-környéki magyar népi élet rajza a könyv első fele és ez a rajz hiteles, tárgyilagos. Főleg a népi babonák megörökítése értéke Kádár művének. Ugyanez a jelentősége az orosz résznek is, itt elsősorban az orosz népi lakodalmi szokások irodalmi eszközökkel való feldolgozása érdemel említést. Kádár magatartása rokonszenves: nem eszményit, de nem is lehelnek gyűlöletet sorai, nem hirdetnek osztályharcot, se nem hallgatják el a problémát. Az olvasó mégis sokat ért belőle. Tyukász Péterben megtalálja a tehetséges, magát minden körülményben feltaláló, becsületes, az átlagon felüli értelmi fokon lévő magyar parasztot, a juhászok életében a dolgos küzdelmes magyar népi életet, Dömény Ervinben a mai életbe már be nem illő gondolkozású, szociális érzékkel nem rendelkező úri embert ismerjük meg, de máris ott áll mellette Kecskés Gyula, a magyar úri ember helyes típusa. Döményt sem rajzolja azért Kádár ellenszenvesnek, önmagát járatja le ez az események során.
Kádár Lajos könyve, ha regénynek tartjuk, csekély irodalmi értékű, ha mint önéletrajzot, néprajzi terméket fogjuk fel, néprajzi irodalmunk komoly értéke.