Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. szeptember 15) 8-9. szám

Csordás Nagy Dezső: Feleségemnek

Köllesz te nékem,
mint égnek csillag,
virág a földnek,
virág illat.
Köllesz te nékem
padlón topogni,
ajtóm ha zárva,
halkan kopogni.
Köllesz kezembe,
kis madaracska,
szívnek dobogni,
piciny nyulacska!
Szobámba köllesz
kemencelángnak,
nékem fagyottnak
izzó parázsnak!
Nékem süketnek
víg muzsikának,
világtalannak
aranysugárnak!
Ágyamba köllesz
élő melegnek,
játékocskának:
nekem gyereknek.
Zsenge legényhez
ifjonti lánynak,
férfiúi-vágyhoz
asszonyi szájnak,
veszett farkashoz
széttépni, húsnak,
csók viharában
asszonysikolynak!
Aztán, ha egyszer
mindennek vége,
nem virrad többé
hajnal az égre:
köllesz te nékem
reám omolni,
könnynek, jéghideg
orcámra hullni,
síromhoz ülni:
piciny nyulacska,
fejfámra szállni:
kis madaracska. [347]