Folyóiratok

Kalangya, XIII. évfolyam (1944. szeptember 15) 8-9. szám

Korek József: Zenta középkori templomhelyei

Zenta határa, mely a hozzátartozó 64.000 katasztrális holdon elterülő szállásokat is magában foglalja, település földrajzi tekintetben két szinten fekszik. Az első közvetlen a Tisza mentén húzódó parti hátság, mely mintegy 81–84 méter tengerszint feletti magasságával 2–3 m-rel magasabban fekszik mint a folyó. Ezen a vonulaton találjuk a letűnt korok emlékeit.
A bátkai hatomra telepedett le a rézkori kultúrát hordozó nép. A kutatások mai állása szerint ez a legrégibb kultúra ezen a területen. A bátkai halmon már 1873-ban a töltési munkák során igen sok edénymellékletes csontváz került felszínre. Dudás Gyula, aki sokat foglalkozott a zentai halmok keletkezése és kultúrájának kérdésével1), 1882-ben próbaásatást végzett a halmon és 8–l0 nyújtott csontvázat talált korongon készült edénymellékletekkel.2) A leletek a szarmatakorból származnak, mint azt az újabb ásatások során előkerült leletek is hitelesítették. A töltési munkához csaknem a halom felét elhordták és közben sok rézkori sírt dúltak fel, amelyeknek mellékletei a helybeli gimnázium és a városháza kis gyűjteményében vannak. Az 1944. évi bátkai ásatások során a rézkori temetőből eddig hét sírt tárt fel, de a további feltárást folytatni fogjuk.3) A feltárás folyamán a felső rétegben XIV.–XVI. századi temetőből származó húsz sírt is felbontottunk, melyről későbben még szó lesz.
A vonulaton terül el a Mákos nevű határrész, ahonnan avar leleteket ismerünk.4)
Az alluviális hátság után, mely természetesen többször megszakad, egy teknőszerű mélyedés következik; ez az Orompartig tart. Ezen a területen a vízszabályozás előtt nagykiterjedésű víz terül el (Csecstó a mai Csésztó); csupán a kiemelkedő néhány halom szolgálhatott települési helyül. Ilyen volt a Kishalom, mely délnyugatra a várostól a Tisza és az Orompart között fekszik. Dudás Gyula itt is ásatott és nyolc edény-, fegyver- és ékszer mellékletes sírt talált.5) A leletek a szarmata korba tartoznak.
A második települési szint az Orompart, mely megközelítőleg párhuzamosan húzódik a Tisza folyásával és mintegy 10 méteres szintkülönbséget jelent. Az Orompart legrégibb kultúrája a hallstatti időbe nyúlik vissza. Közelebbi megjelölés nélkül a Bácskai Múzeum őriz innen leleteket (leltári szám 3344). A szarmata korban sűrű település volt. Erre mutatnak a több helyen talált cseréptöredékek és a paphalmi lakótelep feltárásának eddigi eredményei.6) Felsőhegyről VIII. századi avar leleteket ismerünk, melyeket a zentai gimnázium gyűjteménye őriz.
Az Oromparttól szegélyezett Tisza-Duna közötti hátság, melyet Telecskai domboknak is neveznek változatos térszíni formát mutat. Két nagy bemélyedés van a területen. Az egyik a Csikér völgye, melyet a zentaiak Nagyvölgynek, a partszegélyét Völgypartnak neveznek. Az egykor hajózható Csikér Szabadka alól indul ki és végigszelve a hátságot Péterrévénél ömlik a Tiszába. Partvonulata a neolitikum végétől kezdődően minden időben lakott hely volt, melyeknek emlékei gyakran kifordulnak a mélyen szántó ekevas alól. (pl. Eke Gábor 2850/3, Farkas Baráti Péter 2851/a, Keczeli Mészáros Gábor 2850, Sándor Károly 2847 sz. szállása.)
A másik bemélyedés a Kalocsa völgye, mely a zentai határban a hátságon, kezdődik és kelet nyugati folyás után futott le az Orompartról és elveszett a nagy teknőszerű mélyedés vizében. Mindkét partja több kultúrának az emlékét őrzi.
A hátságon még egy lelőhelyet említünk a Hiressort, ahonnan Sztepancsev György szállásáról halstatti kultúrába tartozó edényt (3337) szarmata (3331) és avar (3334) emléket őriz a Bácskai Muzeum.7)
A települések ma is az említett helyeken vannak, de a város kivételével csak Felsőhegyen, Kevin és Tornyoson van települési központ templommal.
Milyen volt ennek a területnek a települési képe a középkorban?
A mai Zenta a török hódoltság korában elpusztult földig lerombolt kilenc községnek gyűjtőneveként való feltámadása. A tatárhordák pusztítása, majd a törökdúlás csapása alatt romba dőlt az egykori Szintarév. »Elpusztult a vidék a [321] az elomló hantok alá temetkezett a Szintarévet környező 9 község: Kis-Bátka, Nagy-Bátka, Mágocs, Csésztó, Likasegyháza, Tornyos, Kevi, Kalocsa, Karjad. Nem maradt utánuk más csak a név, melyet máig megőrzött az emlékezés és az a kő, melyet itt-amott felvet a mélyen szántó ekevas.«8)
Az első települési szinten a Tisza alluviális hátságán három község állott a középkorban. Szintarév a mai Zenta, Mágocs a mai Mákos határrész és Bátka.9)
Zenta. A középkori település központja valamivel délebbre esett a mai Zentánál és magja a ma már beépített Kukucska nevű határrészen lehetett a mai híd és az Eugén-sziget között. Itt volt a legtermészetesebb gázló a Tiszán. A középkori település helyét a mai beépítés miatt már nem lehet megtalálni, bár nyomai az építési munkák során előkerült leletekből következtetve igazolják fekvési helyét.
Zentát10) először egy 1247-ből származó oklevél említi. Eszerint Csecstóval együtt az óbudai káptalan birtoka volt. 1332–1337 között Zenta plébánosa bizonyos Pál volt, aki a pápai adójegyzék szerint fél fertót fizet. 1475-ben Szeged város polgárai fegyveresen elfoglalták Zentát, mert a budai káptalan tisztjei a szegedieket törvénytelen vámmal zsarolták a Tiszán. Báthori István országbíró ítélete alapján még az említett évben visszanyerte az óbudai káptalan és a mohácsi vészig birtokában tartotta. 1494-ben épült a ferenciek kolostora, mely 1526-ban pusztult el. II. Ulászló 1506-ban szabad királyi városi rangra emeli. Pecsétjén a budai káptalan védszentjének, Szent Péternek két kulcsa van ábrázolva, a kulcsok tollába egy-egy kecsege van dugva, közepére aranykalász van illesztve. A virágzó középkori Zentának a mohácsi vész vetett végett.
Mágocs. Zentától délre a Tisza mentén elterülő határrészt hívják ma Mákosnak, mely nevet az egykori Mágoccsal azonosítják. Nevét valószínűleg az Árpádok korában birtokosként szerepló Szente-Mágocs nemzetségtől nyerte. Történetéről csupán annyit tudunk, hogy a XVI. század elején itt halászfalu állott.
A középkori település helye nehezen állapítható meg, mert a Tisza a magaslatnak jórészét már elhordta. Zentától délre 3 km-re közvetlen a part mentén téglákat és csontvázakat találtak, ami a török előtti Mágocs helyét sejteti.
Kis-Bátka. 1308 körül említenek okmányaink egy Batka nevű helységet, de hogy ez hol feküdt nem ismerjük. A Zenta alatti Bátkával, mely a Tiszamenti hátság 3-ik községe, először az 1521. évi csongrádmegyei dézsmajegyzékben találkozunk. Téved Iványi István, mikor Dudás Gyula felfogását magáévá téve a bátkai templomot a peszéri (ma Ada) faluéval azonosítja. A történeti források csak a török hódoltság korában említik Bátkát, de egészen biztos, hogy jóval korábban volt ott már település. Igen valószínű, hogy az 1308-ban említett adat is erre a helyre vonatkozik.
A község templomának helye a mai bátkai morotva déli részén van Piszár Jenő földjén. A hátság a jelzett tanyán kissé megszakad és egy fél méteres szintkülönbség dombot zár körül. A domb legmagasabb részén kb. 25x20 m. nagyságú területen téglával borított hely van. A téglák a templomból származnak. A téglatöredékekkel borított területet temető övezi – mint az a középkorban általános szokás volt – és szinte fehérlik a föld a sok csontváztól. A temető széle lenyúlik a Tiszáig, mely állandóan szaggatja ki a csontvázakat. Hogy a templom jóval korábbi, mint ahogy a források említik, bizonyítják az ott talált bordatéglák, melyek a gótika sajátságait mutatják. A dombot melyen a templom és temető fekszik, mindkét oldalon valamivel magasabb terület övezi. Ezeken XIV.–XVII. századra mutató edénytöredékeket, eszközöket leltünk, melyek a falu településéből valók. B átkán tehát a középen lévő halmon állott a templom a temetővel, két oldalán pedig falu terült el. A tervbe vett ásatások igazolni fogják, hogy Bátkán legkésőbb már az Anjou-korban volt templom és a falu többszöri pusztulás után végleg csak a VXIII. században tűnt el. Ekkor vált pusztává.
A bátkai halmon az 1944. évi ásatás folyamán XIV.–XVI. századi temetőt tártunk fel. A temető a középkori Kis-Bátkától l km-re fekszik észak felé és valószínűleg Bátkának egy előretolt halásztelepéhez tartozott.
Nagy-Bátka. A Tisza balpartjának azt a részét, mely közigazgatásilag még Zentához tartozik, Nagy-Bátka határrésznek hívják. [322]
Második települési szinten két középkori templom állott; Karjad, melynek emlékét a karjadi határ és Csecstó, melyet a Csésztói elnevezés őrzött meg.
Karjad. Karjadot először 1520-ban Tornyos, Bánfalva, Likasegyház helységekkel együtt a csongrádmegyei dézsmajegyzékben említik. 1521–22-ben ismét fel van tüntetve és Biró Lázár udvarában volt összehordva a dézsmagabona. A török hódoltság alatt a szegedi nahijébe osztották be és a defterekben 1580-ban öt, 1590-ben tíz adózó házzal szerepel. A török hódoltság alatt elpusztult községet Gombkötő János Kalocsával és Tornyossal együtt 1650-ben veszi birtokába nádori ajándékozás révén.

[Kép 01]

A karjadi út végén az Oromparton Sasin Péter 2712 hrsz. szállásán az új szállás építésekor az istálló helyén és környékén nagyon sok téglát és csontvázat találtak. Ez a terület a karjadi templom és temető helye. A téglaméretek itt is kétségtelenné teszik, hogy a templomnak már legkésőbb Zsigmond király korában állani kellett.
Csecstó.12) A teknőszerű mélyedés egyik részét nevezik ma Csésztónak. Okleveleinek 1224-ben említik először, mint Chectow nevű halastavat, melynek birtokáért középkor folyamán ádáz küzdelem folyt a budai káptalan és a szomszédos birtokosok között. A Chectow alakot Hermann Ottó Csecstónak olvassa és szerinte a Csecstó azokat a helyeket látta el vízzel (szoptatta), ahol a vejszék fel voltak állítva. Csánkinál, Jerney Jánosál, Báltfai Szabó Lászlónál, a Magyar Oklevél Szótárban is Csecstónak olvassuk a tó nevét. Melich János szerint az oklevelekben előforduló ch a magyarban k, cs, sz hangoknak felelhet meg. Csecstó, mint falu az 1521-ik évi dézsmajegyzékben szerepel először. Akkori lakosai kivétel nélkül magyarok. 1554-iki kimutatásban Csésztő néven említik. 1580, 1582, 1591. évi defterekben 13 ház adózik. Hogy ez a szám az akkori viszonyokhoz képest milyen nagy azt akkor tudjuk kellően megítélni, ha tekintetbe vesszük, hogy Zentán ezekben az években mindössze 8 ház volt. 1636-ban Olasz János szerezte meg a birtokot, melyet már elődei is birtokoltak. 1649. évi emlékirat a Zenta körüli falvak között egy Csejtó nevűt is felsorol, ahol akkor már csupa szerbek laknak. Csejtó is a Csecstóból, illetőleg az elszlávosodott Césztóból származik. Malich szerint ha egy [323] szóvégi ch összetétellel, vagy képzés útján td-vel egybekerül jt keletkezik belőle. A templom végleg a XVIII. században tűnik el. Csecstónak e rövid történetéből láthatjuk, hogy mint falu csak a XVI. és XVII. századi írott emlékekben szerepel. A végzett ásatás azonban egészen más megvilágításba helyezte Csecstó helységet.
A templom a Paphalom nevű vasúti megálló mögött az Oromparton a 107-es magassági ponton áll. Kissé délebbre, mintegy 500 méterre lévő halmon, a Farkas-féle szálláson találtuk a legrégibb középkori magyar települést. Az itt feltárt temetőből a Szent-Istvántól Szent Lászlóig tartó kor érmeivel datált sírok kerültek elő Paphalmon a templom körül fekvő temető legöregebb sírja Kálmán király érmével van datálva és a tatárjárás pusztítása nyomán támadt megszakítás után meginduló újabb temetkezés V. László uralkodásáig tart.
A feltárt templom alaprajza mutatja, hogy a templom több építési perióduson ment keresztül. A templom Árpádkori formája román stílusban épült és csak a szentélyt foglalta magában. A tatárjárás után újra épült és ekkor építették hozzá az altemplomot. A temető leleteiből és egyéb megfigyelésekből következtetve Zsigmond uralkodása alatt bővítették ki a sekrestyével és restaurálták a gótika szellemében.
Csecstó templomának feltárása után nyugodtan állíthatjuk, hogy a Zenta körüli községek, melyek történetére forrásainkban csak a XVI. század első évtizedeiben találunk adatokat, visszanyúlnak az Árpádok korába.
A Csikér partján a törökhódoltság előtt 3 község állott: Kevi, Tornyos, Likas egyháza.
Kevi. Nevét először 1520–22. évi csongrádmegyei dézsmajegyzék említi és a török pusztítása révén tűnik el a föld színéről.
Helye nem egészen biztos. A völgypart adai határánál van Fodor Mihály és Kis Imre szállása. »Pézeskutnak« nevezik a két szállás közti területet, és többen próbálkoztak már kincskereséssel, de a munka tégláknál és csontvázaknál többet nem eredményezett. Az útátvágás során itt is sok csontvázat bolygattak meg, ami valószínűvé teszi, hogy a kevii prépostsági templom temetőjével álunk szemben.
Tornyos. Ma puszta, illetőleg tanyaközpont a zentai határ nyugati részén. A korai középkorban is lakott hely volt. 1479-ben az óbudai káptalan Kónya Demeter özvegyétől, Ágotától szerezte meg a birtokot. 1520. évi tizedjegyzékben említik 1580 évi defterben 26, 1590-ben 30 adózó házzal szerepel.
Szabó Györgyei Vendel Zenta 2856/1 számú szállásán a valamikor hajózható Csikér jobbpartján magas félszigetszerű öblösödés fölött állott a tornyosi templom. A ház melletti kertben a karjadi téglamérettel megegyező téglák és csontvázak kerülnek elő. A pince ásásakor, pl. 18 csontvázat ástak ki. A kertet és a vele érintkező szántóföldet alig lehet művelni az ottlevő mészkövektől. Itt is mint Csecstón terméskő alapra építették a templomot, melyet a Tiszán hajóval szállítottak. A falu szintén a völgypart jobb oldalán feküdt itt és a szomszédos Farkas Baráti Péter (2851/a) szállásán. A falu helyét a még ma is észlelhető szegletes házalap kirajzolódások és az előkerült kályhaszemek megdönthetetlen erővel bizonyítják.
Likasegyháza. Ma Zentához tartozó határrész, Csantavértől nyugatra. 1462-ben említik, mint csongrádmegyei pusztát, melyet Mátyás király anyjának adományozott. Az 1518. évi bácsi országgyűlés ismét Csongrád megyébe kebelezi. Török defterek szerint a szabadkai nahijébe tartozott; 1580-ban 25, 1590-ben 31 ház adózik. Likasegyháza ebben az időben fél akkora mint Szabadka. A község a templommal együtt 15 éves háború alatt pusztult el.
A templom helye a Csikér jobbpartján félszigetszerű kiugráson özv. Basch Józsefné szállásán van. A jelzett területet mészkő és téglatöredék borítja. A templomot övező temetőre mutatnak a felszínesen található csontvázrészek. A község közvetlen a templom mellett feküdt a Basch-szálláson.
Kalocsa. 1320-ban szerepel Kalacha először mint férfinév. Több Kalocsa van; pl Baranyában is. A zentai Kalocsát csak az 1522. évi csongrádmegyei tizedjegyzék említi először. 1649. évi jegyzőkönyv a Zenta körüli rácz faluk közt Bátka és Csésztó mellett Kalocsát is felsorolja. Kalocsa templomának helye még ma is [324] elevenen él a nép emlékezetében. A környék fiatalja-öregje egyaránt jól tudja, hogy a Kalocsavölgy mentén az Oromparttól 3 km-re a hátságon állott a templom. A helyszínen látható tégla fehér- és vörös mészkövek itt is biztos támpontot adnak a templom helyére vonatkozóan. A mély útátvágásban kilátszanak a csontvázak részei. Kalocsa temploma állhatott fenn legtovább a zentai középkori templomok közül és az öreg emberek elbeszélése szerint gyermekkorukban még álltak a falromok is és csak később hordták el építkezéshez.
Az elmondottakban Zenta valamennyi középkori helyét meghatároztuk, Nagy-Bátkát kivéve, mert ez a Tisza bal partján fekszik és ott helyszíni szemlét nem végezhettünk. Látható, hogy Zenta középkori települései a természeti adottságoknak megfelelően víz mellettiek. Szintarév mint a neve is mutatja, átkelő hely volt Mágocs, Kis-Bátka és Nagy-Bátka halásztelepülés. Az Oromparti Csecstó és Karjad, a Csikér partján álló Kevi, Tornyos és Likasegyháza, valamint a Kalocsa völgye mentén lévő hasonló nevű falu mint vízparti település.
A történeti forrásokban szegény és a legtöbb esetben csak a XVI. században említett községek történetére a tervbe vett feltárások gazdag anyagot fognak szolgáltatni. Zenta határában fekvő középkori települések közül Csecstó történetére az 1943. évi ásatások segítségével már fényt derítettünk. Csecstó példája mutatja, hogy az ilyen irányú kutatásoknak van értelme, mert ha nem is tudnak minden kérdésre feleletet adni, sok problémát tisztáznak, s így sok adatot szolgáltatnak a Délvidék és az egész magyarság múltjának ismeretéhez.
Irodalom:
1) Dudás Gyula: Az alföldi halmok. A Bács-Bodrogmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve (a továbbiakban B. É.) 1888. 80 – 103 1. – Dudás Gyula: Bácskai halmok és földvárakról. Arch. Ért. 1903 375 – 378 1.
2) Arch. Ért. 1885. 364 1.
3) Korek József: Rézkori temető Zenta-Bátkán c. a.
4) Érdujhelyi Menyhért: Ásatások Zentán. B. É. 1903. 102 1.
5) Dudás Gyula: Kishalmi leletek. Arch. Ért. 1885. 128 l.
6) Foltinyi–Korek: Szarmatakori leletek Zenta Paphalmon. S. a.
7) Érdujhelyi Menyhért: i. m. 103 1.
8) Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vm. I. 273.
9) A cikk helyszíni felvételezés alapján készült és ezen a helyen is köszönetemet fejezem ki Majoros Péter városi főmérnök úrnak, aki a többszöri határbejárást lehetővé tette és minden utamon segítő társam volt.
10) Nem célunk Zenta és a következő községek részletes történetét adni, csupán okleveleinkben előforduló első és utolsó említését tartjuk szükségesnek megemlíteni. Az adatokat Iványi István Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtárából és Csánki Dezső Magyarország a Hunyadiak korában c. munkájából vettük.
11) Iványi i. m. I. 30 1.
12) Foltinyi–Korek: A csecstói középkori templom és temető. S. a. az Alföldi Tudományos Intézet első évkönyvében.
Dudás Andor bronzjele Zentán B. É. 1898. 82. 1. – Dudás Gyula: Prehistorikus emlékek Zentán. B. É. 1886. 161 1. – Bronzkori emlékek a Bácskaságon. B. É. 1888. 118 1. – A Tiszavidék őstörténete B. É. 1890. 20 1. – Zenta az Árpádok korában. B. É. 1890. 178 l – Őskori tárgyak a vármegyénkben. B. É. 1894. 138 1. Régi romok jegyzéke Bács-Bodrog vármegye területéről. B. É. 1897. 123 1. – Zentai régiségek. Arch. Ért. 1885. 364 1. – Bács-Bodrog vm. régészeti emlékei. Zenta 1886. – Középkori romok Zentán. Bácska cimű újság 1886. évf. 40. sz. – Gubicza Kálmán: Régészeti emlékek a Tisza vidékéről. B. É. 1906. 178 1. – Proediger Lajos: Bács-Bodrog vármegyében lévő romok, emlékszobrok jegyzéke. B. É. 1901. 225 1. [325]