Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. május) 5. szám, 289–360. p.

Ki vagyok én, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a világ mezői termők, gazdagok.

Honnan aratnék, ha búzát sem vetek,
fát honnan vennék, erdőm sincs bozótos;
jó lelkek gyomlálják termő kertemet,
s fűszerrel lát el a mennyei boltos.

Szegényen élek ötezerekkel,
világ mezői mégse hagynak éhen,
mert meg-megkínál égi kenyerekkel
az Úr – s jóllakom; jóllakik a népem. [305]

A szántóföldre, az Úr asztalára
terít az Isten minekünk ebédet,
s megáldja százszor a körülült tálat
s a pacsirtákkal dudorászó népet.

Óh, boldog íze a dalnak, kenyérnek,
mely ott csíráz a szántóföld rögében,
tanúskodj róla – én a dalban élek,
a dalban halok gazdagon, szegényen.

Ki vagy hát, ha nem világ szegénye?
Világ szegénye, ki mégis adhatok.
Nem okoz gondot az ötezrek éhe:
a mezőket járva verset szavalok.