Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. április) 4. szám, 217–286. p.

A Magyar Munkaközösség magyar nemzeti mozgalom. Prágában kezdeményezték 1932 januárjában. Elsősorban a dolgozó magyar néprétegekért indult meg a magyar szociális kérdés megoldására, s a magyar nemzeti szolidaritást az egyre növekvő társadalomdinamikai erők sodrába emeli.

Nem ideológiai mozgalom, ha ideológia alatt a nagy filozófiai kérdésekre adott feleletet értjük. De igenis ideológiai mozgalom olyan értelemben, hogy a történelmi és társadalmi eseményekről megvan a maga határozott véleménye, mely a bennünket körülvevő társadalmi struktúrával szemben elfoglalandó álláspontot determinálja.

A szociális kérdést a mai társadalom legfontosabb kérdésének tartja. Ezáltal a polgári kapitalizmussal és a még mindig felbukkanó feudális visszaélésekkel leszámolt. Három nagy világmozgalom adódna keze ügyébe, hogy antikapitalista álláspontjának végső konzekvenciát is levonja: 1. a marxista kommunizmus vagy esetleg szociáldemokrácia, 2. a fasizmus, 3. a katolikus szocializmus. Az elsővel materialista kultúrbarbarizmusa és a gyakorlatban bevezetett nihilista internacionalizmusa miatt semmit sem kezdhet. A második nem ad abszolút értékű társadalmi programot, inkább a jelenlegi világpolitikai helyzettel szembehelyezkedett türelmetlen negációt. A harmadik bármennyire is elfogadhatót nyújtana, mégis részletmegoldást jelent. Éppen ezért felekezeti különbség nélküli, az összmagyarság számára aktuális szervezkedésre is szükség van. A közép-európai népek történelméből nőtt magyar szociális kérdés csak egy speciális közép-európai szociális megújhodással oldható meg. Mert a magyarság történelmét két jelenség határozta meg: 1. mindig valamely fejlettebb kultúrájú nyugat-európai nép kizsákmányoltja, legjobb esetben eszköze volt, 2. azért úgyszólván csak 1867-től élt önálló állami életet, s így társadalomdinamikai fejlődésében felemásra sikerült egy fontos fokozat: a liberális kapitalista rend. A közép-európai determinált[274]ságú magyar szocializmusnak tehát elsősorban konkrét feladatai vannak: az intelligenciának önálló gondolkodásra és cselekvőképességre való nevelése és sorsának a feltörekvő társadalmi osztályok: a fizikai dolgozók jogköveteléseivel való azonosítása. Ez tulajdonképpen új intelligencia kitermelését jelenti. Ebben van a világtársadalom megreformálásának – a magánvagyonnak a köz érdekében való korlátozásának – közép-európai feladata.

A szociális kérdés speciális közép-európai feladatainak hangsúlyozásával adva van a nemzeti kérdés megoldása is. Mert a közép-európai nemzetek s így a magyarság is társadalmi alacsonyabbrendűségben éltek Nyugat-Európával szemben. Nyugat-Európa mindig kiválasztott egy-egy legerősebbnek és tartósnak látszó nemzetet, melynek megkötött szabadjogokat adott, és melynek a többieket kiszolgáltatta, hogy azokat féken tartsa. A világháború óta a közép-európai helyzet annyiban változott, hogy a magyarság helyett a szláv nemzetek és a románok kerekedtek felül. Ma a magyarság van kiszolgáltatva, és éppen azért az el nem sikkasztható közép-európai közös történelemért való munkán kívül – különösen az utódállamokban – fokozottabb önvédelemre van szüksége.

A vallás kérdésében határozottan ellene van a közéleti felekezeti viszálykodásnak. Mivel azonban az ellentétek nagyon is kiélezettek, az összmagyarság számára készülő program természetesen nem teheti magáévá a katolikus és protestáns felekezeteknek még szociális programját sem teljes egészében, amennyiben azok egyszersmind egymással ellenkező dogmákra vannak építve. Ha esetleg még lenne is megoldás, ezáltal ab ovo kizárnátok azokat a zsidókat, akik pl. még Csehszlovákiában is magyaroknak vallják és érzik magukat. A vallási szociális mozgalmakkal való együttműködés azonban lehetséges lenne – különösen a közös ellenség: a marxista internacionalisták és materialisták ellen –, amennyiben azok a magyarság önvédelmi frontját nem szakítják ketté.

Közgazdasági kérdésekben szintén a közép-európai társadalmi fejlődés az irányadó. A régi Magyarország a liberalizmus napnyugtakor, a háború kitörése előtt még annyira sem volt liberális és polgári, amennyire az akkori Ausztria. Különösen a gazdasági élet, a köztestületek, szövetkezetek, önsegélyző egyesületek stb. működése volt koncentrálva. De nem egy eljövendő államszocializmus antiliberális szellemében, hanem az erőskezű feudalizmus csökevényeként. Ezért van az, hogy ma a magyarság az utódállamokban gazdaságilag annyira önállótlan. Ha a szövetkezeti eszme a világgazdaságban túlhaladott álláspont is, Szlovenszkón és Ruszinszkón egy idejében és kellő eszközökkel kiépített szövetkezeti rendszerrel még igen sokat lehetne segíteni és a társadalmi megújhodás útját egyengetni. [275]

A mozgalom kultúrprogramja szembefordul azzal a magyar kultúrreakcióval, mely álkeresztény, a valóságokat elkendőző kultúrát és művészetet dédelgetett. A mai időkkel szemben megkívánt roppant szociális felelősséggel megkötött kultúrában és művészetben a társadalmi és pszichikai problémák őszinte és nyílt feltárrását követeljük. De csakis a marxista kultúra és művészet barbarizmusának, ízléstelen erkölcsi anarchizmusának és abszolút materiális világnézetének kizárásával.

A csehszlovákiai magyarság számára a Magyar Munkaközösség jelszava a gazdasági és kulturális aktivitás, ami az új politikai alakulatokkal szemben tanúsított, sok tekintetben egyenesen öngyilkos passzivitás feladását jelenti, és egyetlen célja a kisebbségi magyarság önvédelme a gazdasági és kulturális szláv expanszió ellen. A Magyar Munkaközösség nem vállalhat közösséget azokkal, akik: 1. internacionalisták, vagy legjobb esetben nemzetileg közömbösek, 2. felhalmozott tőkéjük vagy veszélyeztetett osztályérdekükért magyarok, vagy annak érdekében a gazdasági élet diplomataútjain máris megalkudtak; 3. csak elvesztett feudális előnyeikért vagy nem egyszer szegényes uraskodásaik visszasírásáért magyarok. Mert a Magyar Munkaközösség célja a szellemi és fizikai dolgozók kollektív magyarságának kiépítése és a magyarsággal közös történelmi sorsú népekkel való megértés keresése.