Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. június) 2. szám, 65–134 p.

Valamit, úgy érzem, elvesztettem.
Keresem, de sehol sem találom.
Mert annyi sok rejtett titok zsong
ezen a csodaváró világon.

Örökbízó, merész hitemet
vagy a telkemet hagytam el talán.
Lecsavarom kicsi lámpámat,
s gondolkozom sok sötét éjszakán.

Nincs erőm, és nincs akaratom,
az élet újra magamra hagyott.
Lebukom mindig a magasból,
hiába remélek szépet, nagyot.

Sokan vagyunk így, víg akarók,
keresünk néhány elvesztett percet,
s átkozzuk a sok-sok bánatot,
mert durván a földre letepertek.
Bízni, kutatni s nem találni,
Hiába minden, ez a mi sorsunk,
csendes vágyban tengődünk halkan,
s még ezért is köszönetet mondunk.