Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

A Kalangya Novi Sadon március ötödikén tartotta meg első irodalmi estjét, amely valóban társadalmi és irodalmi nagy kultúreseménye volt a báni székvárosnak. A Kalangya szerkesztősége Milan Nikolić dunai bánt is meghívta az irodalmi estére, egyben pedig a Kalangya két szerkesztője átnyújtotta a bánnak a Jugoszláviai Magyar Könyvtár kiadásában megjelent Jovan Dučić, az Álmok városa című könyvét, amely a jugoszláv–magyar kultúrközeledés egyik pompás dokumentuma. Milan Nikolić bán kitüntető szívélyességgel fogadta a Kalangya embereit, s kijelentette, hogy sajnálja, hogy betegsége miatt nem mehet el a felolvasóestre, képviseletében azonban Jakšič Dušant, a bánság közoktatásügyi osztályának főnökét, valamint Branko Radulovič inspektort küldeti ki. A bán egyben örömét nyilvánította azon, hogy a Kalangya és a Jugoszláviai Magyar Könyvtár annyira hatékonyan közreműködnek a lelkek békéjén és jugoszláv–magyar kultúrközeledésen.

A Kalangya – estet előkelő és nagy közönség jelenlétében tartották meg a Habag – ház nagytermében kilenc órai kezdettel. A báni képviselőkön kívűl megjelent a Kalangya esten dr. Branislav Borota Novi Sad-i polgármester, Miloje Koča dr. Novi Sad-i rendőrigazgató, Fáth Ferenc, Novi Sad-i apát esperesplébános, a Magyar Közművelődési Egyesület részéről dr. Várady Imre elnök és Juhász Ferenc főtitkár, valamint a Jugoszláviai Magyar Könyvtár szerkesztője, dr. Strelitzky Dénes, ezenkívül még igen sok más előkelőség.

Az este mindenképpen nívós és értékes műsorát méltóképpen nyitotta meg dr. Vilt Vilmos főorvos, A Mi Irodalmunk és a Kalangya egyik alapítójának felolvasása. Dr. Vilt Vilmos a jugoszláviai magyar irodalom nehéz, ugartöréses kiépítését ecsetelte, és hangsúlyozta, hogy az írók milyen lankadatlan hittel és kitartással dolgoztak esztendőkön keresztül, csalódásokon és visszautasításokon át vitték a harcot addig, amíg végre sikerült megteremteni az itteni magyarság reprezentatív irodalmi folyóiratát, a Kalangyát és a magyar könyvkiadást, amely évi tizenhat könyvet nyújt át a magyarságnak mint az itteni alkotómunka dokumentumát. Dr. Vilt hangsúlyozta felolvasásában, hogy mindezt irodalmi társaság nélküli sikerült az íróknak elérni, és rámutatott arra, hogy az íróknak ilyen egyesülésére milyen nagy szükség lenne, és mennyire fontos lenne ez nemcsak a magyar alkotómunka szempontjából, hanem a jugoszláv–magyar kultúrközlekedés tovább kiépítése szempontjából is.

A közönség lelkes éljenzéssel és tapssal fogadta a lelkes szavakat, majd Kende Ferenc »Az irodalmi műhelytechnika« című felolvasását tartotta meg. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a mindenképpen pompásan felépített és szuggesztív erővel előadott felolvasást.

Szabó Ferenc hírlapíró, Jovan Dučićnak, a nagy délszláv írónak most megjelent »Álmok városa« című, magyarra fordított művében tartott felolvasást, mely szintén nagy tapsot aratott.

Pasztné Müller Babsy ezután Weber »A bűvös vadász« című operájának »Nem jön a szememre az álom« kezdetű áriáját énekelte nagyszerűen iskolázott és kellemes mezzoszoprán hangján, az ária minden zenei báját és értékét kifejezésre juttatva. A közönség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte kedvencét, aki ezután Dienzl »Liliomszál« című dalát énekelte el frenetikus tapsvihart aratva.

Szabó Ferencné Szenteleky Kornél három költeményét szavalta el kifejező erővel.

Radó Imre, a kiváló regényíró »A perzsa sahnak igaza volt« című novelláját adta elő nagyszerű készséggel.

Cziráky Imre, a humoros novellairodalom fő erőssége lépett ezután a felolvasó asztalához és »Meggyónt a Kerekes Gábor« című elbeszélés felolvasva, közvetlen kontaktust teremtett meg a közönséggel, és a novella felolvasása során számtalanszor ömlött végig a jóízű kacajhullám a termen. Nagy tapsvihar volt Cziráky jutalma is.

Csuka Zoltán négy délszláv költőt mutatott be ezután magyar fordításban. Miloje Koča A művészhez című versének finom elgondolását stílusosan interpretálta, ugyancsak kedves előadásban hozta ki Nenad Mitrov Piano c. borongós hangulatú költeményét. Sok életet és meggyőző erőt vitt Mikić Dušan »Véletlen éneklés« című szürrealista versébe, és drámai erővel és hanghatással szavalta el Žarko Vasiljevićnek, a népszrú és jól ismert költőnek »Négerek énekelnek« című versét. Méltóképpen fejezte be az irodalmi estet Cziráky Imre énekszáma. Cziráky dr. Szászy, Vértes Károly és a nemrég elhunyt B. Fehér Károly, a híres dalköltő műveit adta elő olyan közvetlen kedvességgel, hogy a közönség valósággal tombolt a lelkesedéstől. Vértes Károly maga is jelen volt az irodalmi esten, és szerzeményének eléneklése után a közönség függöny elé szólította a szimpatikus nótaszerzőt, s melegen ünnepelte.

A Kalangya első irodalmi estje a magyar sajtóban is nagy visszhangot keltett, és úgy a Novi Sad-i Reggeli Újság, mint a Suboticai Napló és Jugoszláviai Magyar Újság nagy cikkekben számoltak be az irodalmi estről, és méltatták annak nagy jelentőségét. A becskereki Híradó a beszámolón kívül külön vezetőcikkben foglalkozott az est nagy jelentőségével. A lap többek között ezeket írta:

Nevezetes volt ez a kultúrest két szempontból is, először, mert ez volt a Kalangya első kultúrestéje, és általában ez volt talán az első magyar kultúrest Novi Sadon. Másrészt pedig mert ez volt eset az első eset, hogy a jugoszláv hatóságok vezetői hivatalosan részt vettek a magyarság kultúrünnepén.

Az első szempontot tekintve az est sikere a Kalangya erősségét jelenti. A Kalangya az egyetlen jugoszláviai magyar irodalmi folyóirat, tehát magyar kultúránk legnagyobb értéke és büszkesége, s így a Kalangya minden sikere egyben a mi magyar kultúránk sikerét is jelenti.

A Kalangya első irodalmi estéje a jugoszláviai magyar közönség körében mindenütt nagy visszhangot keltett, és máris megtörténtek a lépések, hogy hasonló estet a közeljövőben Veliki Bečkereken, Somborban és Novi Vrbason rendezzenek. Ezek után hamarosan a többi városok magyar társadalma is megérti a Kalangya – esték nagy irodalmi és kulturális jelentőségét, és meg fogja hívni szereplésre a Kalangya embereit.

A Jugoszláviai Magyar Könyvtár második kötete, Szighethy Vilmos A vármegyeház kapujában című, rendkívül élvezetes és színes írásokkal teli könyve a napokban hagyta el a sajtót. A könyv méltatására a Láthatár rovatban még visszatérünk. Ugyancsak a napokban hagyja el a sajtót Farkas Geiza A fej nélküli ember című pompás regénye is. Mindkét könyv témája Becskereken játszódik le, s hozza ismét közelebb szívűnkhöz a Bega-parti kultúrvárost és annak lakosait. Farkas Geiza könyvének méltatására szintén Láthatár rovatunkban térünk vissza.