Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

A nyugati nagy államok könyvpiacán, főleg azonban a német könyvpiacon egyre-másra jelennek meg a könyvek a mai Szovjet-oroszországról, ami nem is csoda, az ember mindig szívesen és érdeklődéssel olvasta azokat a könyveket, amelyek egész távoli világokról adnak beszámolót. Ilyen könyv Weisskopfé is, hiszen Oroszország ma távolabb van tőlünk, mint akár Ausztrália vagy a Csendes-óceán szigetei, mert a Húsvét-szigeteket csak tengerek választják el Európától, Oroszországot azonban egész társadalmi és gazdasági rendszer.

Éppen ezért érdekesek Weisskopf adatai, amelyeket Moszkva fejlődéséről felsorol, és ezek között az építkezés nagy arányain túl az új társadalmi berendezkedés érdemel figyelmet. Weisskopf csaknem mindvégig meg tudja őrizni tárgyilagosságát, néhol azonban úgy érezi az olvasó, hogy kissé túloz: így Moszkva prostitúciójának leépítésénél azt írja, hogy a hivatalosan nyilvántartott prostituáltak száma csak 400. Ezzel szemben a magnyitogorszki munkáslakások építkezésénél már őszintén megírja a nagy nehézségeket is, amelyekkel meg kell küzdeniök az építkezőknek; a hatalmas munkáslakások, mielőtt még beköltöznének a munkások, máris tetvesek, mert akik építik, azok most jöttek a sztyeppékről, s nincs másutt aludniok, mint az újonnan emelt házakban. Magnyitogorszk, a vastermelés központja ma negyedmilliós város, új romantikája és új hősies korszaka most van kialakulóban, de járhatatlanok még az utai, és munkáslakásai nyomorúságosak. Akik azonban benne laknak, azok nem sokat törődnek ezzel, mert őket a hit fűti, és ezzel a hittel mondják el az írónak, hogy minden szenvedésen túl is felépítik maguknak a várost, amelynek tervei [214] egyelőre csak álomban, de amellett a mérnökök mappáiban is benne vannak.

Érdekes a könyvnek az Ázsiában önállósághoz jutott kisebbségi népekről szóló fejezete, amelyben a meseszerűség csodálatosan keveredik egybe a ma valóságával. Az oirot nép, amely húsz év előtt még a régi magyarok példájára fehér lovat áldozott, ma már iskolákat rendez be, könyveket és folyóiratokat olvas, és a pusztai sátorokból, az ajilokból közös munkáslakásokba vonul be. Tényleg nyersépítkezésben van itt a jövő, de a kontúrok hatalmasak és megdöbbentőek. Oroszország mögül Ázsia emelkedik fel magasra, igen magasra, s szinte látjuk, hogy mindezeken túl, még keletebbre hogyan menetelnek előre a távol-keleti imperializmus, Japán katonái, egyre inkább nyugat felé. Ázsia népeinek két imperializmus között kell hamarosan választaniuk, s ha az ember Weisskopf könyvét elolvassa, úgy érzi, hogy már választottak. Az oirot nép ma már nem áldoz fehér lovat, mint húsz esztendővel ezelőtt, de a japán festő Sanghajban még vérével fest meg egy képet, és küldi el császárjának…