Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

Kobra, a libériái rabszolga Afrika peremén énekeli:
Óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre
óh, miért nem huny ki a nap?

Moribu, a kongói halász az egyenlítőn énekeli:
óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

Jimmy, a brodwayi dzsigoló, a whiskyspohár mellett énekeli:
Óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

Mac Canney, a City Theatre legjobb Othellója
tükör előtt demaszkirozza magát, és énekeli:
Óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

Doktor John Jocker Robinson, a Columbia egyetem kémiatanára
a retorta mellett énekeli:
Óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

René Marán, a költő Párizs külvárosában Batualával énekeli:
óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

Négerek énekelnek:
Óh, a magas kókuszpálmákról mért nem esnek csillagok lelkeinkre?
Mért, hogy a végtelen égről
érett kókuszok nem hullanak a testünkre,
óh, miért nem huny ki a nap?

Négerek énekelnek.