Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

Ábrándok prizmáján s napos színeken át
nézed az életünk, s minden fehér neked,
lelked fogyhatatlan, örökké dús forrás,
melyből követőid hűs cseppel élteted.

Legnagyobb munkádért – legkisebb a hála,
s nagy művedért akkor jár ki elismerés,
mikor gyep kerül már sírod oldalára,
amikor mint az árnyék, borít a feledés.

Mert a nagyság sorsa s igaz, örök ténye:
csak ha már kilobban, villan föl a fénye.

Fordította: Csuka Zoltán