Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

Lányi Viktor: Litánia

Ó, éjszakáim hajnala!
Ó, álmaim őrangyala!
Te könnyes szemmel nevető!
Te szűzi szívvel szerető!
Te mindig engem pártoló!
Te soha el nem pártoló!
Vigasztaló és ápoló!
Te jó, te hű, te jó!
Mivel telnek a napjaid?
Tán öntözöd virágaid.
Tán nyűtt puhákat foltozol,
És éjente sikoltozol.
Az éjbe lép a sikolyod,
S reggelre elszáll mosolyod,
És elboronganak szelíd,
Bánatos, szép szemöldeid.
A hajad, mint az őszi est,
Amit a hold ezüstre fest.
A lépted zeng, mint a zene,
Mintha a padló csengene.
Ha küszködök, ha vétkezem,
A kezedre emlékezem:
Mért nem vagyok most is veled,
Lázas, nyöszörgő kisdeded?
Fejem öledbe hajtanám,
Fehér kezed omolna rám,
És mondanám, mint hajdanán,
Anyám, anyám! anyám, anyám!