Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. március) 3. szám, 144–216. p.

Sok-sok század s az idők végtelenje
Csak egyszer szül éleire ilyen asszonyt,
Ki örök és szeni, ifjúságával ront,
Vagy áldási hoz a közömbös jelenbe,

Te örök Éva! Vére mosolyodnak,
Mint a jég, beissza magát az agyba,
Fejetlen lépked a világi harcba,
Aki megálmodta egyszer csókodat.

Tied minden út, és tiéd a világ,
A napokat a le lelked lengi át,
És egy-egy észt rabol minden mosolyod.

Halhatatlan és szent minden lépésed,
És míg tovalebbensz, sohasem érzed,
Mit hagysz mögötted, szerencsét vagy gondot.