Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. január) 1. szám, 1–72. p.

A jó ízléssel megrendezett kiállítás nem ad meglepetéseket, hanem nyugodt, békés megfigyelések, benyomások, komoly törekvések alapvető munkáival találkozunk. Pechán József képei, külö[69]nösen régi, klasszikus kópiája a tárlat legjobb munkái közé sorozandók, bár Pechánt ezek után nem lehet értékelni, mert ezek a munkák halvány képét sem nyújtják a nagy dekoratív erővel petyegtető, fekete kontúrozó, a magyar impresszionista festészetben lelkesen benne élő Pechán Józsefnek. Erős impresszionista nyomai fia, a kis Pechán képein érezhetők, aki nagy lépésekkel halad előre, s reméljük, méltó fia lesz nagy nevű apjának.

Leicht is erős, izmos tehetségnek indul, úgyszintén a többi kiállítók is mind, egytől egyig derekas, szorgalmas munkát végeztek.

Általában az egész tárlatot jellemzi a becsületes, igazi németes pontosságú rajzolás, jó, helyes perspektíva, a rajzok keménysége. Mintha azonban nem tartana lépést ez a gárda a mai német irányzatokkal, pl. a „nedves”- alapú aquarellezéseivel és az olajtechnika szétfolyó, folthatást kereső irányzataival. Az újabb festészeti irányok csak gyéren voltak képviselve, inkább a régi, kitaposott utakon haladnak embereink, pedig egy kis frissesség, új nézőpont nem ártana. Nem értve mindjárt a legszélsőségesebb irányokat. Különösen a nagy német festészet annyi újat produkál, folyóirataik oly gazdagok, hogy ezek igen jó impulzusokat adhatnának hasonló törekvésekben, de a mi viszonyainknak megfelelően. Igen követésre méltó eszme az egészben összehozni öreget, fiatalt, és megteremteni a szoros kapcsolatot a különben széthúzó művészgárdában.