Folyóiratok

Kalangya, II. évfolyam (1933. január) 1. szám, 1–72. p.

Minden előzetes reklám nélkül nyílt meg Batthyányi Gyula komoly, művészi eseményszámba menő kiállítása az elmúlt hónapban.

A jó ízléssel elrendezett képek termébe belépő szinte megszédül, és az első pillanatokban úgy érzi, mintha valami hipnotikus bűvölet hatása alatt állana. [67]

Különös elgondolású, elmosódott arcú alakok, ködben megjelenő látományok, erotikus rohamok, feje tetején táncoló teóriák. Majd egy sorozat tisztán mutatja az utat a Goya, Hodler, neoimpresszionizmuson, expresszionizmuson át önmagáig. A szadizmustól a társasvacsorán át a legkomolyabb portréig, hihetetlen fantázia erejével, a színskála olyan kihasználásával, mely megdönt minden eddigi teóriát, lerontja a régi korlátokat, új távlati látást nyújt a művészetbe.

Egzotikus előadásában bőbeszédű, nyíltan, minden kertelés nélkül lejegyzi gondolatait, meglátásait, belső élményeit, megbotránkoztatva vele az egészséges és józan nyárspolgárokat, szinte az az érzés támad bennünk, hogy egy morfinista vízióktól gyötört agy szüleményeivel állunk szemben. De ez csak az első pillanatok benyomása, mert igazában véve külön utakon haladó, önmagának élő és stílust teremtő zseni komoly, tudatos megnyilatkozásai előtt állunk.

Rettenetes stilizáló ereje mindig megtalálja a maga bizarr gondolataihoz új színskála-rendszerét. Erotikájának finomságaiban van valami Franz Bayrosra emlékeztető, de itt az erotika csak bábu, amelyet felöltöztet fantáziája bámulatos köntösébe.

Megérzékelteti a Rokokót… világítási és ruhatrükkjeivel, a Gótikát zűrzavaros, tüskés, jobbra-balra dűlő káosszal… Szent szobrokkal, más alakokkal, a szent királyok és királynők megelevenednek, elbeszélőkké válnak a szürke színek bámulatos szinergiájában.

Tombolnak a szürkék, s mégis valami nemes akarat uralkodik fölöttük.

Hindu visszaemlékezéseiben nemcsak felfogja, át is érzi az egész színes fajt, színeivel és kultúrájával együtt.

Van egy képe, a Felfuvalkodottak. Ennek alakjai páratlan kifejezői az emberi gőg visszataszító jelenségeinek. Mennyi megérzés, minő páratlan nézőpontok! Nekiereszti a színpaletta szilaj paripáit egymás hegyén-hátán, de csak azért, hogy kemény kézzel vezesse őket, s adott pillanatban odaterelje, ahova akarja.

Micsoda leleményesség, micsoda természetességgel rakja egymás mellé a legelképesztőbb színeket anélkül, hogy ezzel a téma rovására menne. Minden egyes műve finom ízléssel párosult, gondos, ihletett kifejezése sablonba nem foglalható, csapongó fantáziájának, egyben egyéniségének. Nincs egy sem, amelyikben ne volna valami szokatlan, mély filozófia, olykor mélabús költemény, máskor derűs meglátása az emberi szenvedélynek, örömnek, máskor erotikus fáradtságnak, közönynek, unottságnak, avagy szellemi felelevenedésnek. Tömeghiszterikumok furcsa egésszé összeolvadnak a közös [68] szadizmus súlya alatt, sötét tömegek, sötét bűnök árnyékával összekalapálva.

Káprázatos fantáziájának néha annyi mondanivalója van, hogy kevés neki a vászon, s mindezt meglepő könnyedséggel ontja anélkül, hogy unalmassá válna.

Közlési módja annyira lenyűgöző, hogy szemlélésük közben idő és dimenzió elveszti jelentőségét, öntudatlanul ragadja magával a szemlélőt abba a művészi sztratoszférába, ahol ritkán jár a be nem avatott. Sokan nem értették meg a kiállítást, pedig különleges művészi megnyilatkozása egy, a maga művészetének élő, régi korlátoktól szabadult, merész, költői léleknek. Lerázta a sablonokat, letépte magáról főúri születésének előítéleteit, de megtartott előkelőségéből annyit, amennyi művészetének összefogó erejéhez szükséges volt. Ember akart lenni önerejéből, önmagáért, önkultúrájáért.

És most nézzük a mi fiataljainkat:

Lukics Szvetolik. A helybeli női gimnázium művészeti szakoktatója. Beográdban tanult, éppen azért érdekes megfigyelni, milyen eredményt érnek el a Beográdban végzett növendékek az életben. Lukics Szvetolik rokonszenves fiatalember, telve ambícióval, érzéssel és tudással, még érzik rajtja az akadémia hatása, alaposan megrajzolja perspektivikus értelemben az utcákat, a házacskákat, okulására a tanulóifjúságnak és dokumentálására annak, hogy egészséges szem egészségesen lát, s hogy minden új művészeti irány alapos természeti megfigyelésekben gyökerezik. Művei nem erőn felüli teljesítmények, hanem becsületes keresések, stúdiumok, kellemes, meleg, lágy színekbe olvadó csendéletei igen megnyerték a közönség tetszését. Látszik, hogy nem dilettáns festő, nem a véletlenekre alapítja tudását, s e tekintetben kiállítása is első helyen említendő.

Ipics Száva. Minden karácsony előtt szorgalmasan megjelenik meghitt tájképeivel, házacskáival, utcarészleteivel, amelyeknek kellemes miliői idegnyugtatóag hatnak a kedélyekre. A közönség szeretettel látogatja tárlatait. Nem törekszik komolyabb figurális kompozíciókra, sőt szinte kerüli a figurális rajzolást. Eltekintve két-három fejecskétől, inkább a magányt keresi, s emiatt úgy tűnik fel, mintha kevés invencióval rendelkezne, pedig egy kis akarattal ezen is lehetne segíteni. Mindenesetre művészi törekvései izmosabbak az idén, mint tavaly.