Milliók zúgó moraja: Munkát! Kenyeret!
Korunk muzsikája ez: Nemzetközi egyveleg
A ma poétája
jól ínterpretálja
(Hiszen maga is érzi gyomrán, idegén,
zsebén, vágyán, a kályha hidegén.)
Munkát! Kenyeret!
Nemzetközi egyveleg,
A poéta szerencsétlen flótás,
akár ezüst-, akár fűzfa furulyás,
mert erős ahhoz, hogy tömegbe vesszen,
mert gyenge ahhoz, hogy nyájat vezessen…
Éhes milliók szája, tenyere
várja, hogy gondterhét pásztora vegye le,
vezesse napos, dús, füves tájra,
hol nem marad éhes az energiája.
Éhes kéz, éhes vágy, éhes agy és lélek,
pásztorsípból hiába szól előttük az ének.
Kopár mezőn nem andalít pásztorfurulya,
éhes nyájnak ki enni ád, ez a pásztora.
Munkát! Kenyeret!
Nemzetközi egyveleg…
Furulyám, furulyád, furulyája,
a kor muzsikája. Van szükség rája? [59]
A póéta, ha éhes is, dalol,
nem érzi így, hogy fáj neki a nyomor.
Kenyérimát dalol szél, a légbe,
hátha lángja feljut majd az égbe.
Lentről száll fel esőnek a pára,
odafent is szükség van imánkra,
cselekvés lesz a fohászból, az Igéből: Kenyér,
felnyílnak a vészes öklök, s kisimul a tenyér. |
Fejlesztette: GAS Softwares