Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. december) 8. szám, 499–576. p.

Abban az időben, amikor egy rossz Shakespeare- vagy Bánkbán-utánzatot többre tartott a kritika és a közönség egy része egy szellemes, mulattató vígjátéknál, s a Wagner-tanitványok szakadatlan lánca azt képzelte, hogy az ő dallam nélküli operáik magasan felette állanak Strauss, Lehár, vagy Kálmán műveinek, abban az időben aligha merte volna valaki leírni, hogy a vajdasági magyarság büszke arra, hogy írói és művészi gárdájából ketten is szereztek a magyarságnak dicsőséget, mert olyan operettet írtak, mely nemcsak zajos sikert aratott a bemutató alkalmából, de amely – bocsánat ezért az anyagias becslésért – három telt házat tudott vonzani nyolc nap alatt egy harmincezer lelket számláló városban, s mindannyiszor mások és mások tapsoltak szívesen.

Arról az operettről akarunk e helyen megemlékezni, melynek szövegét Borsodi Lajos és Ferenc, a zenéjét Fischer Károly írta. A címe Szerelmi Rt. Bemutatta a Becskereki Magyar Közművelődési Egyesület műkedvelő gárdája november 5-én Veliki Bečkereken.

Egyik sem új ember. Borsodi Lajos régi oszlopa a vajdaságit magyar irodalomnak, s a fia nem dicstelenül képviseli a családban az irodalom harmadik generációját. Mikor a bemutató alkalmával egymás után elhangzottak a szövegkönyv csattanó poénjei és pompásan gördülő versei, egy szellemes ember megelégedetten [574] bólintott, s a Goethe-évre való tekintettel csak ennyit mondott: „Es ist der Vater mit seinem Kind!”

Fischer Károly, egy nagy képességű, fiatal zenész nem egy kedves, dallamos nótájával és egyéb szerzeményével örvendeztette meg a Közművelődési Egyesület közönségét. Joggal várhattuk tehát, hogy a beígért operett méltó lesz a szerzők hírnevéhez.

Borsódi Lajos szövegéből kikerülne egy pompás kis vígjáték. Íme a rövid tartalma:

I. felvonás: Monte Carlóban vagyunk, ahová megérkezik Brazíliából Miss Mary Gordon gazdag vállalkozónő, aki valamikor a Tisza mellékéről került Brazíliába. Mary Gordont útjában állandóan három nemzetközi naplopó kíséri, a Szerelmi Rt. amelynek tagjai miss Gordon kezére pályáznak. Az egyik Licsnikoff, ukrán, a másik Hafenstein, német, exnagygyáros, a harmadik Hafiz Hadzsib, aki perzsa költőnek mondja magát. Ugyanakkor Monte Carlóban tartózkodik Bérczy Tivadar, aki egész vagyonát a kaszinóban ruletten elvesztette. Bérczy és miss Gordon Brazíliából ismerik egymást, és most fellángol bennük a régi szerelem. Egy intim jelenet közben Hafiz meglesi őket, Bérczy és Hafiz összeszólalkoznak, és az utóbbi bosszút forralva távozik. Miss Mary Gordon értesül róla, hogy Bérczy elvesztette vagyonát, és nagy összegű csekket akar neki átadni, azonban Bérczy azt sértődötten visszautasítja. Miss Mary elrejti fájdalmát, jókedvet mutat, és az egész társaságot estélyié hívja meg. Ekkor jelentik, hogy a szállóból ellopták miss Mary vagyont érő gyémánt fülbevalóit.

II. felvonás: Terrible, a detektívfőnök az estély során, amelyen Bérczy is jelen van, kutat a tolvaj után. Fáradozása sikertelen. Közben Hafiz Hadzsib ajánlkozik, hogy kiváló médium lévén, az őt hipnotizáló Licsnikoff segítségével transzban megkeresi a tolvajt. Tarnay Manci újságírónő önállóan kutat a tolvaj után, azonban előzetesen pezsgővel leitatja Hafizt, aki részeg állapotban megmutatja neki a gyémántokat. Az újságírónő az egyik gyémántot kiragadja a kezéből, hogy gyönyörködjék benne. De már bevonul a társaság és az újságírónőnek már nincs ideje, hogy a gyémántot visszaadja, mert megkezdődik a hipnotizálási produkció. Hafiz úgy tesz, mintha transzban volna, és a kezében levő gyémántot Bérczy zsebéből keríti elő. Nagy botrány, Bérczyt le akarják tartóztatni, de Mary nem akarja engedni. Ekkor előlép az újságírónő azzal, hogy ő is transzba lendült, és minthogy az egyik gyémánt a kezében maradt, azt a társaság nagy gaudiumára a detektívfőnök zsebéből keríti elő, leleplezvén Hafizt, aki azelőtt vándorbűvész volt vidéken.

III. felvonás: Kiderül, hogy a rulettbank titkos mágnesszerkezettel a maga javára irányította a játékot. Bérczy visszakapja elveszített vagyonát. Happy end: Miss Gordon és Bérczy házassága. [575]

Mint látni, Borsodi néhány igen mulatságos alakot állított a színpadra. Mindenféleképpen felkeltik a néző érdeklődését. A szerző nagyszerűen bonyolítja a mese pompás ötleteit, nemcsak kitalálja, de folyton élezi a jól elgondolt helyzeteket, a néző még a harmadik felvonás közepén sem sejti, hogyan következik majd be a happy end, bár biztos benne, hogy a hős nem végzi életét a monte-carlói játékostemetőben, egyszóval Borsodi, a kitűnő novellista és még kitűnőbb humorista tanújelét adta annak, hogy van egészséges színpadi ösztöne és tehetsége. Érthető, hogy a közönségnek tetszett a darab.

Eldöntetlenül hagyjuk a kérdést, vajon mi fontosabb az operettben, a szöveg vagy a zene. Régebben a zene, ma – úgy látszik – a librettó. De azért sohase lesz sikere az olyan operettnek, amelyiknek csak a szövege jó. Borsodi nem panaszkodhatik a zeneszerzőre sem. Fischer Károly zenéje sok dicséretre érdemes, bár ő sem mentes a fiatal operettszerzők hibáitól: túl sok zenét halmoz fel a darabban. Ez azonban olyan hiba, amit nem lesz nehéz leküzdeni a második operettben, melyet remélhetőleg mielőbb megírnak a társszerzők. Ami viszont külön dicséretet érdemel, az, hogy a legtöbb esetben olyan motívumokat dolgozott fel, mégpedig igen szerencsésen, melyek a magyar ember lelkéből fakadtak. Ezeket már az igen ügyesen összeállított ouverture-ben ismerhettük meg, melyet hallgatni igazi élvezet volt a könnyűzene rajongóinak

Nem szeretnénk ezen a helyen Láng Imre karnagyról, a becskereki zeneélet egy igen képzett és tehetséges tagjáról sem megfeledkezni, kinek a hatásos, nagy technikai tudásra valló hangszerelést köszönjük.

Az operettnek nem kevesebb, mint tizenhét zeneszáma van: néhány fülbemászó duett, foxtrott, tangó, rumba, slowfox, a legtöbb esetben magyar motívumokra felépítve.

Nem tudom, a Borsodi–Fischer példáján buzdultak-e fel, tény,, hogy még ebben az évben két másik magyar operetthez lesz szerencsénk. E jelentés célja nem az előadás, de a mű méltatása. Mégis igazságtalanság volna nem szólni arról a gondos munkáról, mely az előadást elkészítette, s arról az örvendetes tényről, hogy folyton gyarapszik a magyar műkedvelők száma, kik ez alkalommal is magas színvonalú, összevágó előadást nyújtottak.