Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, I. évfolyam (1932. december) 8. szám, 499–576. p.

Wellner Albert: Munkáskultúra Novi Sadon

A Novi Sadi munkások egy lelkes fiatalokból álló csoportja már hosszabb idő óta, minden szerdán este összejön a munkáskamara kistermében, hogy ott az érdekes és a munkásokra nézve igen fontos előadásokat végighallgassa. Ezek a „szerda esti előadások” már egész szép számú hallgatóságot toboroztak a kezdeményező csoport köré, s így az előadásokon 40-50 ifjúmunkás vesz részt. Érdekes áttekinteni az előadások témáit, amelyek tiszta tudományos alapon fejlesztik a résztvevők világnézetét. Az előadások legérdekesebb része határozottan az előadás után meginduló „szabad vita”, amelyen részt vesz minden hallgató, s így az alig félórás előadások legtöbbször 2–3 órás viták után érnek véget. Vegyünk egypár címet mutatóul: Először a megnyitó előadás: az ember fejlődéstana, utána történelmi materializmus (Marx), dialektikus materializmus (Hegel), a munkásság egészsége, társadalomtudomány, (bér, ár, profit) földmíveseket védelmező törvény ismertetése; irodalom és művészet a munkásmozgalomban stb. Amint a címekből látjuk, az előadások tökéletes kultúrát fejlesztenek a fiatal munkások között, és ami ennek az előadássorozatnak a legnagyobb érdeme: az, hogy az előadók, minden avagy legtöbb esetben ennek a kis csoportnak a tagjai közül kerülnek ki.

Az utóbbi napok azonban akadályt hoztak a szépen fejlődő ifjúmunkások közé. Ez a pár munkás tudatában van a munkásság fejlődésének szükségszerűségével, és azon dolgozott, hogy létrehozzon egy, az összes Novi Sad-i munkáskultúrkörökből alakulandó kollaborációt, hogy aztán ez a kollaboráció mint nagyobb, egyben tökéletesebb szervezet egy föltétlenül szükséges kultúrakciót ve[559]zessen a szélesebb munkásrétegekben, amelyek eddig minden kultúrától el voltak különítve. A céljuk nem a polgári kultúra átvitele e munkásság közé, hanem a polgári kultúrától független munkáskultúra kiépítése. Ez a kollaboráció azonban nem született meg. Az alakulóértekezlet összehívása ugyan megtörtént, de a munkáskamara köré csoportosuló egyének (lehet, hogy szervezetek) ezen az értekezleten nem jelentek meg, így megakadályozták a kollaboráció létrehozását.

Ezt az eljárást nem lehet helyeselni, mert a munkáskamara érdekkörébe tartozik a munkásság kultúrájának a fejlesztése, de a kamara elég keveset tett ebben az irányban. Ez a balsiker azonban nem keserítette el az előadások szervezőit, és így a „szerda esti előadások” tovább folynak. A résztvevők tovább vitatkoznak, és minden előadásukon feltűnik egy-egy új arc, fiatal, erőtől duzzadó, kultúrát szomjazó munkás vagy fiatal diák, akit ezek az előadások bevezetnek a tudományos marxizmus alapeszméibe, és ezáltal egy-egy új kultúrmunkást állítanak az eddig vezetők nélkül levő munkások közé.

Az ifjúmunkásoknak ez a kis csoportja most tervezi egy munkásszínpad felállítását , amelyen kimondottan csak a munkásságot érdeklő, ezek eszméjének megfelelő darabok kerülnének színre, továbbá tervbe vették a szavalókórusok megalakítását is. A közeljövőben kidolgozandó programot közölni fogják.