Reggel derűs volt, és kékes árnyak bokáztak a falon,
s a szoba telis-teli volt sárga világossággal,
s aztán kezdődött a nap szomorú mérgezése.
Minden nap egy mély kút,
és minden utamon járó ember
egy marék mérget dob a kútba,
melyből pilledt lelkem a vizét meríti…
A kút fölött ma egy asszony haladt el.
Ó, ez az asszony hajdan lelkünk összes zamatját fogyasztá,
és nevét fehér topolyafák lágy húsába véstem.
Az ő szent nevét sebzett szív görbéje fölé.
És ma dagadt csípőkkel és imától-könnytől aszott szemekkel
haladt el.
S így ő oltotta ki a mai nap első mécsfényét.
Akkor egész reggel furcsa dolgokat írtam,
leveleket, verssorokat és írásokat; és minden nevemet hordó hazugság
egyenkint fújta el a lelkem koncán pislogó világot.
Ma kilenc sötét menet húzott el ablakom alatt,
És minden menet egy lobot oltott ki,
és mind kialudt.
És most sötétben áll a fekete probléma.
Veszetten nyújtom kezem a fényes tünemény után,
hogy kivezessen ebből az iszonyú városból,
hol elhantolták lelkem a kőépületek
roppant súlyú tömbjei.
Kitárom kezem. Kiáltok.
Az ég a halott isten véres emlője.
Az ég vérzik a zöld alkonyaiban én kiáltok, és jön az éj.
Most minden telt szemetesláda az éjben
isteni erőt nyer,
és minden papírdarab az úttesten kozmikus egész,
És minden mécses egy csillag.
S lén most az éjben enmagam siratom a magányban,
és mindenkit siratok, s az Embernek éneket zengek.
Én hiszek az Emberben.
Nézem: kint, a sötétségben három zöld mécses ég,
és andalít a fényük, mint a pók finom fullánkjai.
Szobám meleg. Érzem a Szent Távlatot.
Lám: volt idő, mikor szülőm combját marcangoltam,
és mennydörgéskor mamutot hajszoltam agyarral.
Ma pedig Tagliamentón és Livenzón fekszem a gödörben,
de könyvet is olvasok, s a szoba jó meleg,[542]
és érzem, hogy a zöld mécsesek világa andalít.
Mindez: a szent Távlat.
És ma a Glóbus embere vagyok. A kezemben
ötvenezer antennát hordok – mint egykor a kardot,
és az óceánokat szelem, az ekvátort döntöm, és éneklek a sarkon.
íme! Hajóim fáklyái a meleg tengereken táncolnak,
e én a szobában dalolok, a gödörben, templomban és a mezei strázsán
Glóbus az én hitem! Glóbus, Glóbus!
Fordította: Dudás Kálmán |
Fejlesztette: GAS Softwares