Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. december) 8. szám, 499–576. p.

Becsülöm ezt az álnok létet,
Mert fukar volt, mert megtépázott.
Megáldom ezt az álomgyilkos nagyvilágot.

Megköszönöm a gúnymoslyt
S a nagy, keserű kacajom,
Mely tanyát vert az ajkamon.

Már jöhetnek most verni, rázni.
Én megtanultam hahotázni
Gúnnyal a halott kedveken.

Szeretem ezt az álnok létet.
Éji, holt utcán egymagamban kacagok,
És sírnak, sírnak körülöttem az álomtolvajok.

Így szép az élet, a mi szerelmünk!
Kis semmiség, hamar kihűl,
Szerellek szeretetlenül