Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. december) 8. szám, 499–576. p.

Csuka Zoltán: A levélhullás ereje

Ősz, november, a reggelt dér ütötte,
s ahogy ballagsz a záporozó fasorban,
úgy érzed, nem a levelek hullanak, hanem a föld emelkedik,
kelet felől a fény fakasztotta fel az eget,
s most hujjázik elő iskolából szabadult, friss gyereksereg.
És hallod, ahogy ezernyi dérütött levél
finom pengessél szakad le az ágról,
csillogó énekkel hull lefelé, s dalolva elterül.
Nem vízió ez, őszi szimfónia felhőzik tízezer levélben a fák alatt
Beethovent érzed, s látod a tovadübörgő élet
irtózatos nagyságú küllőit szemed előtt tovarohanni,
s most érzed igazán döbbentő erejét
őszi levélhullásnak,
s látod;
millió napba és légbe tapogató finom ujj
hogy omlik vissza, honnan életet kapott, a földre,
s ezüst, finom dalát énekelve
hogy terül el jövőben csírázó életek tentető párnájának
magasság és mélység,
élet és halál között
átváltozottan is szüntelen munkáló
erőnek maradni.