Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. november) 7. szám, 427–496. p.

Az a nemes és rokonszenves törekvés, amellyel Millekich igazgató a bácskai kultúra és művészet múltját és jelenét szeretné összefogni, annak értékeit összegyűjteni, mindenesetre felveti azt a kérdést, jogos-e ez a törekvés, lehet-e Bácskáról mint művészi és szellemi egységről beszélni? Van-e még valami, ami a régi közigazgatási határokon és bizonyos földrajzi adottságokon kívül Bácskát s annak szellemi és művészi jellegzetességét körülhatárolja?

Bácska nem éppen régi közigazgatási egység, tudtommal csak az 1802-i országgyűlés egyesítette Bodrog és Bács vármegyét, noha [493] a valóságban már 1729-ben vagy 1730-ban Bodrog megye beleolvadt Bácsba, amiről a királyi helytartótanács jelentéséből értesülhetünk. Kétszáz esztendő már tekintélyes idő, mely alatt könnyen alakulhatnak kulturális egységek, de e földön ez a kétszáz esztendő meddő, forradalmas, közönyös, útonállásos, háborús és tétlenül pipázgató esztendők sorozata volt, melyekből csupán az utolsó négy-öt évtized jöhet kulturális szempontból komoly számításba. Ezen idő alatt persze nem alakulhatott ki kulturális egység! Nem ábrándozunk most külföldi példákról, ahol egyes földrajzi egységeik maradandó jellegzetességeket, gondolkozásbeli, művészi vagy világszemléleti egységet hoztak létre. Bácskát senki sem akarja a quatrocentto Firenzéjéhez, a cinquecento Észak-Olaszországához, a múlt század barbizoni festőiskolájához, a XVI. század flamand lelki egységéhez hasonlítani. Még az is merészség, ha Bácskánkat Tirol, Bretagne, Dalmácia vagy Skócia szellemi egységéhez hasonlítanók. Egyedül Erdéllyel lehetne párhuzamba állítani kis hazánkat, mert a viszonyok sok tekintetben hasonlóak (három nemzetiség, több felekezet, új impérium, de ezzel szembeállítható a több százados erdélyi kulturális múlt és a földrajzi meg éghajlati viszonyok különbözősége. Sokat írtak és írnak az erdélyi lélekről. Nem tudom, lehetne-e a bácskai lélekről írni valamit? Ma még a kísérlet is merésznek és sokak szemében mosolyosnak tűnik, pedig valójában az ötlet furcsasága csak az újság szokatlansága. Mindenesetre Millekich Jánosé lesz az érdem, ha ebből a ma még sokak szemében bizarrnak tetsző gondolatból élet és valóság lesz.

Ma még bizony nagyon nehéz megtalálni a közös vonást, ami a bácskai szellemet jelentené a vásznakon, a szobrokban, az építkezésben vagy az itteni írásokban. Radonićnak láttam néhány képét, melyeken a bácskai esprit local éppúgy lélegzett és remegett, mint Pechán József vásznain. De már egy harmadik képírót nem tudnék felemlíteni, aki nemcsak bácskai képet, hanem bácskai lelket is festene. A lényeg, a hangsúly itt nem a tájon, a couleur locale-on van, hanem a meglátás módján, a dolgok művészi értelmezésén. Hasonló ebben a tekintetben az irodalom helyzete is. Az erdélyi író se írhat mindig Erdélyről, de ha másról is ír, akkor is megérezni benne az erdélyiséget, mint ahogy Van Lerberghe, Albert Michel, Georges Rodenbach, sőt Verhaeren hiába éltek Párizsban – mindig flamand költők maradtak. Ilyesmit vagy ehhez hasonlót a bácskai képzőművészekről és írókról még nem mondhatunk, pedig minden bizonnyal van a mi esetünkben is valami jellegzetes lelkiség, amelyet azonban meglátni és felfedezni csak akkor lehet, ha Millekich igazgató elgondolása szerint gyakrabban gyűjtjük össze azt, ami itt érték és dokumentum.

A szellemiséget elsősorban földrajzi és éghajlati viszonyok [494] determinálják. Bácska területe ebben a tekintetben határozott egységet mutat. Ha Bácskából Baranyába, Bánátba vagy éppen a Szerémségbe utazunk, okvetlenül megérezzük a különbséget. Nemcsak a levegő meg a tájkép változik, hanem az emberek is. Legkisebb a különbség a Bánáttal szemben, mert ha átmegyünk a Tiszán, a táj alig változik (noha geológiailag elég nagy a különbség). Azonban feltűnik a bánáti ember kényelmessége, passzívabb természete, az élet lomhább irama, az idő lassúbb múlása. A falvak képe is változik. Egy bánáti német katolikus falu más, mint egy bácskai. Kašanin Milan a vajdasági szerb művészet c. könyvében (Kašanin és Petrović Veljko: Srpska umetnost u Vojvodini. – A Matica Srpska kiadása) azt is megállapítja, hogy a bánáti szerb templomok stílusa eltér a bácskaiakétól. Bánátban már román szót is hallunk, és más jelenségekben is megérezzük Traján népének közelségét, ami ugyancsak csökkenti a kisebb számú magyarság kulturális erejét. Bánátban továbbá hiányzanak a bunyevácok, akik Bácskának eredeti etnográfiai színt adnak. Nem akarom a különbségek további tagolását és felsorolását folytatni, írásom célja nem ez. Ezekkel a rendszertelenül idevetett eltérőségekkel azt szeretném bizonyítani, hogyan alakulhat ki Bánát és Bácska sokban különböző szelleme. Még élesebb ellentéteket találhatunk akkor, ha Bácskát Baranyával vagy a Szerémséggel állítjuk szembe. Itt már szinte nehezebb közös vonásokat találni, mint ellentéteket. Hasonló az eset Pest megyével is, ahol nemcsak a bácskai népi tarkaság hiányzik, hanem a föld összetétele (homok és lösz), termőereje is eltérő, sőt az éghajlati viszonyok is szélsőségesebbek, mint a Bácskában. Nem vitatható, hogy ilyen és hasonló tényezők hatalmas befolyással vannak a vidék lelkületére, mert ezek segítik elő az egységes szellem, az egységes érzés és vágyvilag kifejlődését.

A bácskai lélek, a bácskai szellemi egység gondolatát tehát nem lehet futó mosollyal elintézni, mert ilyen egység – minden nyelvi, faji, vallási, néprajzi, kulturális ellentét ellenére – nemcsak elképzelhető, hanem fel is lelhető. Az ellentétek hangsúlyozói gondoljanak arra, hogy egy perui, mondjuk limai spanyol idegenebbnek érzi spanyolországi rokonait, akik ugyanahhoz a fajhoz, valláshoz tartoznak, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint limai német szomszédját, aki ugyan más fajú, más nyelvű, más vallású, de akinek életküzdelmeit, vágyvilágát hamarabb megérti, mert vele azonosak sorsa, életkörülményei és életcéljai. Bácska nemcsak földrajzi, de művészi és szellemi egység. Ennek bizonyításához azonban hit kell, és az adatok, a tények szorgalmas, lelkes, türelmes és megértő gyűjtése. Ezzel a munkával azután új lelket, új öntudatot formálhat Bácska ismerője és szerelmese.