Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. november) 7. szám, 427–496. p.

Darun, állj meg! Búcsúintő
darvak, fecskék várjatok.
Fészekváltás aggodalma
most énbennem is sajog.

Vándorcsapat, szálljunk együtt
legalább egy darabon,
hadd érezzem, kóbor célunk
találkozik valahol.

Míg ti szálltok ködtakarta
égközön és földközön,
addig a városban én is
új tanyámra költözöm.

Kocsi döcög, baktat a ló
a budai köveken,
fuvarosom a bakon ül,
én meg gyalog követem.

Félszekérnyi szegénységem
rongyai közt szél lobog,
nehéz sorsom húzza a ló,
s alig-alig vánszorog.

Ezt a szegénységet húzni
kevés a ló ereje.
Mindegy! Vágj a lovon végig,
zord november elseje!

Repüljön a koldus-kordé,
hadd recsegjen a bútor,
igaz költő őszidőben
így húz át a városon.