Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. november) 7. szám, 427–496. p.

Ma még a gyermek sem nevetgél,
És aki felnőtt, búskomor.
Nagy a szükség az embereknél,
S mivel Te mindent megtehetnél,
Mindenki Téged ostromol.

Istenem… én nem kincset kérek,
Nem vonz a büszke hatalom,
Amit kínál a gazdag élet,
Abból én: kóbor, szomjas lélek,
Csak a szerelmet akarom.