Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. november) 7. szám, 427–496. p.

Czakó Tibor: Korunk ars poeticája

Költő, mondj igazat, mert a hazug szavát
Szóban, írásban régtől nem hiszik.
A kisdedet még keresztelni se viszik,
Már vérét veszik, s megvizsgálják a dadát.
Költő, igazat szólj, mert bélpoklosok vagyunk,
Egymás fekélyeit irtózattal félők,
Borús sejtelemmel osztályoz az agyunk,
Félistenek, férgek, kimúltak és élők.
Költő, csak igazat – Mát és tegnapot,
Forgószínpadunkon megmutathatod,
Ha művész vagy – könnyen elhiteted:
Ígér-e Holnapot váteszi ihleted.
Költő, ne hazudj – szép lehet a forma,
Csillogó díszletek, Asszony a vers teste,
Káprázatos látvány a szellemi torna,
De amit elmondasz, valóság vértezze!
Költő, igazat szólj, mert rajtafognak,
Hogy szántszándékkal ferdítesz valót.
A nép haragja jut a hazugoknak,
Selyem helyett kapsz kender nyakravalót.
Költő – új időknek harsonája lettél,
Rendeltetésedről meg ne feledkezzél.
Százezerek szólnak általad,
Költő – valótlant írnod nem szabad.