Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. november) 7. szám, 427–496. p.

Csip-csip-csóka, vak varjúcska,
tudom, hogy egy kicsit furcsa
varjú-vakság dicsérete;
azért mégis vigasztalódj,
zord ez a táj, és valahogy
a költőnek sincs élete:
üldögél az úti porba’,
mint a kóró, eltiporva.

A költő-sor bizony rossz sor,
szamár-tövis, ördög-bocskor
a kenyere s fizetsége.
Nyugodj meg hát, vak gavallér:
a költő-díj véres tallér,
véres tallér, mely nem ragyog.
Megállj, egyet felhajítok,
s ha lehull, olvasd le róla,

vajon mely nép fia vagyok,
tépett társam, csipi-csóka.