Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. november) 11. szám, 481–527. p.

Sziluettem szánni korcs kérdések között,
nem csókos asszonyra, de szelíd, jó húgra
áhítozni, míg lent ködös fákat zúgva
nyöszörögtet az ősz… elhibázott, törött
életen tépődni: ma sokkal jobb, rokon
velem, mint késő, vak ligetben csókokra
várni valakit, ha sóvár vágyak sodra
éled az idegen, s láz gyúl a homlokon.

De nem sírni; csak rángó szájjal vergődni
férfiasan: úgysincs a lélekre ír ma,
vagy botor rímeket róni bús papírra,
és arra gondolni: vár rám is egy rőfnyi
vak árok valahol… vagy talán küszöböm
alá lenne jó, ha valaki gyilkos port
lopna… majd vacogva ágyba dűlni, s ott holt
álmokra borulva suttogni: köszönöm…