Ma könnyezett a kék ég s repked
a bodzák tarka illata.
(Ó, díszes, dús, dalos kertek
gyémántos harmata!)
Ábrándjaim – sok tarka lepke –
tétovázva szállnak tova.
(Szárnyukat sűrűn belepte
az álmok hímpora.)
Fölszálltak, s most busa-balgán
röpködnek ég és föld között.
(Villog rám egy rőt amalgám
– bánatok, örömök –)
Hová jutnak a fehér szárnyak?
Elérik álomtanyájuk?
(És amíg könnyezve vágynak,
kacag a nap rájuk.)
A sok apró lepke – egy remény –
kérdi, kutatja az utat.
(És míg keresik őt, a fény
csókolja szárnyukat.)
A bús árnyak raja végre
lesuhan a bodzafára,
hol őket örök mézével
a földanya várja.
Fordította: Somorja Sándor |
Fejlesztette: GAS Softwares