Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. november) 11. szám, 481–527. p.

Fújtogat ma ez a felhős ég,
ez a borús, téli délután.
Elégtek bennem a vágy-rőzsék,
s szél rázza régi, kopott ruhám.

Az úton tőlem, hej! elmaradt
dal, költemény – sok-sok tört remény,
és álmaimra von bús falat
a szürke köd, mi hull-hull elém.

Jajos ridegség ez a puszta rém,
és semerre sincs kiút talán.
Nincs fényre virradó nappalom,
sem villámos, dörgő éjszakám.

Nincs bennem már se hit, se remény,
mióta kivetett a világ,
csak álmodik szerelmem szegény,
mint egy csokor hervadó virág.

Fordította: Somorja Sándor