Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. október) 6. szám, 353–424. p.

A beogradi Nolit (Nova literatura rövidítése, Új Irodalom) könyvkiadó-vállalat eddig tizenhat író munkáit adta ki, és a tizenhat író közül Jovan Popović az első jugoszláv. A többit nemzetiségre való tekintet nélkül, de annál inkább a mondanivalóra és értékre való tekintettel válogatta ki a Nolit. Sinclair Lewis, Upton Sinclair, Isak Babel, E. Maria Remarque, Jack London stb. neveit találjuk meg a Nolit-kiadású könyveken, s ezek a nevek mindent megmondanak. S meghatározzák azt az irányt, amelyet Jovan Popović is követ.

Jovan Popović tizenhárom novellát írt meg a vajdasági kispolgárság életéből, s ez a tizenhárom novella tizenhárom leszögezése annak, hogy ez a kispolgárság így, amint van, halálra van ítélve, szomorú és rom. Popović erősen realisztikus írásai megrázó erővel tárják elénk a vajdasági kispolgárság életét, azt az életet, amely a maga szűk látókörében él és mozog, azon vergődik. Ennek a kispolgári életnek két arca van, és két erkölcsi világ, és ez leginkább a Goldfisch Simon atyai jóságáról szóló novellából kiált elő. Goldfisch Simon, az éjjeli mulató tulajdonosa maga a megtestesült jóság, és kispolgári szeretettől csöpögő szívvel uzsorázza ki a lányokat, s él meg azok „munkájából”.

Másutt kemény szavakat talál Popović az üzleti nacionalizmus megostorozására, a háború után jelentkezett ifjúi „kilengések”, cégtáblaleszedések stb. megítélésére. Popović tiszta szemű ember, meglátásaiban és megítéléseiben egyszer sem téved. S így a falatozó és buta kártyajátékok mocsarában fuldokló vajdasági [407] úri házat festi, csak háttérnek rajzolja meg az udvarban beszélgető proletárokat, de ez a háttér komor és fenyegető, s kiérezni belőle, hogy a háttér fontosabb, mint az előtér szemünk előtt lejátszódó, üres csámcsogása, s az emésztés súlyos problémái, amelyek annyira jellemzik a vajdasági kispolgárság életét.

Jovan Popović tizenhárom vajdasági novellája tizenhárom messze hangzó, csengő kalapácsütés az üllőre. Az üllőre, amelyen lelkeket formál, és lelkeket acélosít a szerző. A Nolit jól választott, amikor tizenöt külföldi író után Jovant Popović választotta a jugoszlávok közül mint olyant, akinek mondanivalója van, aki emberi értékeket keres ki a vajdasági porból, s megcsillogtatja szemünk előtt. A Vajdaságnak szüksége van ilyen bátor emberekre és tiszta szemű írókra. Amit Popović ad, az tiszta emberi érték, pontos ítélkezés, és egyúttal a jövőbe mutatás is.

A könyv kiállítása méltó a tartalmához. A címlap pompás fotomontázsa – egyébként a Novi Sadi Hal teret ábrázolja – P. Bihać műve. A túlságosan Georg Grossra emlékeztető rajzokat K. Hegedušić készítette.