Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. október) 10. szám, 433–480. p.

Mint hűs lehelet, illannak az esték,
Kövéren, pirosan csurgott le a nap,
Olyan alant suhannak el a fecskék,
Szint' reszketnek a férgek a rög alatt.

Dúsan hullik szürkületben a harmat.
Cséplőknél már pitymallatkor zuhognak,
Édes, téli kenyérkét most kaparnak,
S korábban vágnak neki a dolognak.

Puffadtan hentereg a kánikula,
Nehéz munkánk zsírját most izzadja ki.
A temetőn zokogás, fájón puha,
Kenyérkeresőjét veszté valaki.

Áldott a nyári izzadások kútja.
Aki most dolgozni, munkálkodni kész,
Verejtékét törli, izmát szakítja,
De puhult aszfalton futkos a csibész.