Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. október) 10. szám, 433–480. p.

I.

A kutak mélyéből még szökik a víz,
A port még mindennap vágják a birkák,
A rongy- s bőrszedő útja házról házra visz,
Még szedi a légyköpött bárányirhát…
De a malmok felől már leszorul a füst,
A hideg harmat a tetőn már színezüst,
Keserű ízeket hord össze a szellő,
S a fonnyadt kis kert pusztulást lehelő.

II.

Egyre fáradtabban érkezik a hajnal,
Sötétben indulnak a dolgozó hadak,
Mind fonnyadtabban, halványabb tarajjal
Rikolt be az ablakon a virradat.
Duhaj színekben tarkállanak a fák.
Itt-ott zöldell a nyár, de az ősz foga rág.
Kifőzött cefrétől rossz szagú a bara,
Nem jól melegít a vénasszonyok nyara.

III.