Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. augusztus–szeptember) 8–9. szám, 337–432. p.

Tompa fájdalommal, mélyen sebzett szívvel,
Tivornyás titkokkal lelkedet takarod,
borús homlokodon bús, glóriás ívvel
ródd az ábrándutat, Ujević, te halott!

Halál a szerelmed, bárhová is ível,
halál az életed, minden korty italod,
halál a te vágyad, bárhová is hív el,
halál a reményed, halál minden dalod.

Mit ér, ha csudákkal az eget eléred,
mit ér a vak ábránd, mit a nagy akarat?
Hiába ver szíved, és lángol a véred,

mert lelked örökké bús, társtalan marad.
És elhagynak téged mámor, álom, ének,
mint a forró csókok kifáradt ajakad.