Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. július) 7. szám, 289–336. p.

Berényi János: A szél mindenütt ugyanaz

Testvér!
a szél mindenütt ugyanaz,
de lásd: a tenger háborog tőle,
a sziklafal daccal nekiveti a vállát,
a gyerek borzongva összehúzódik előtte,
a lány arra vigyáz, hogy föl ne vesse ruháját,
s a vándor csak éppen a kabátját vonja összébb a mellén.

Ezer kilométeres útján
egyszerű, ősi nótájával átrohan,
szándéka, terve, ellensége nincs,
csak a maga szilaj kedvét láncolja fene szívvel,
s mégis, ó de sok minden történik nyomán!

a viskó leroskad,
a nádas ezer bóbitája ringva hajladoz,
a fák komoly terebélye a fejét csóválja,
a kő a mellét veri, hogy a helyén marad,
a vizek izgalma orgonál alatta,
a hajó részeg lesz tőle,
az ösztönös iránytű mutató ujja elernyed,
a zászló lelkesen hadonászva prédikál,
a lélekvesztő elmerül,
a rossz fal leomlik,
s a láng gyilkosan ugrik egyik tetőről a másikra.
Testvér,
vádad ne érje őt: a szél lelke mindenütt ugyanaz,
s csak azok mások, akik fölött sikoltva átsuhan.