Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. július) 7. szám, 289–336. p.

Fönt éles fényben ragyog még a partfok,
lent az öböl mélybarnába olvad,
az árnyak keze mindent betakart ott:
bóbiskolni kezdenek a falvak.

Vitorlásomon – mely fürgébb a habnál –
az alkonyat tárt ablaka alatt,
az árbocok közt albán szél szaladgál,
és bújócskáznak bíbor sugarak.

Vonzanak a szétszórt, messzi szigetek,
estjük pálmás és szerzetes csöndje:
hogy bánatom matt színeit réveteg,
boldog tájak jó tükrébe törje…

Az estből, csendből s csodából, mi vár a
kolostoros, holdas kis szigetnél –
ó, ha a lelked tenger viharába
szigetnyi csöpp nyugalmat vihetnél…

(Dubrovnik, május eleje)