Ments meg, Uramisten,
ha nem lehet mástól:
legalább nyáron a
téli számadástól,
mert arat a szükség,
takarít a bőség,
s krajcárral menesztik
aranykazlak hősét.
Ments meg, Uramisten,
ujjal a tegnaptól,
ököllel a mától,
kézzel a holnaptól,
mert bolond mag érik,
s aki nagy úr: ispán,
tolhatja még sorsát
nyikorgó talicskán.
Ments meg, Uramisten,
verejtéktől, vértől,
nagyon a rossz nyártól,
jobban a jó téltől,
s ha így tán jó lenne,
s úgy talán jobb lenne:
a nagy kérdést te is
bízd a véletlenre!
Ébresztőórádat
igazítsd hajnalra,
s ne vigyázz az alvó,
éber gondolatra,
csak azt várd kalásszal,
aki sohse késve
s mindig vígan kel az
ébresztő csörgésre. |