Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. június) 6. szám, 241–287. p.

Berényi János: Megint elszabtad, földi

Láthatod, hogy mire az esztendő tornya
elütötte lassan a nehéz tizenkettőt,
legjobb pajtásod, a Türelem
megint a tavalyi, alattomos pofával
szégyenkedett eléd,
és elkeseregte, hogy valahol
hibás volt a csillagcsörgető számítás:
a malmok megfeledkeztek rólad,
a barázdák nem is álmodtak rólad,
a kalászok nem susogtak rólad,
az örökhagyók nem hallottak rólad.
Az ígéretek játékos birodalmát
a szemed mértékével megint elszabtad egy kicsit,
szántottad a délibáb-szomszéd televényét,
s őkelme most megugrott a részfizetés elől,
de sebaj!
a mindig segíteni kész cimbora itt van,
s füledbe suttogja, hogy eztán másképp lesz minden,
egy ital karcost tölt a poharadba,
valami bizonytalan írást aláírat veled,
a kocsmárosnak odakiáltja, hogy fizet helyetted is,
pipadohányodat elfogadja és megfelezi,
a tüzet udvariasan ő kínálja,
és amikor már mámorosan pislogsz,
kezet fog veled,
bemutatkozik, mint új pártfogód,
s a nevét: – Türelem –
olyan hetykén és titokzatosan suttogja füledbe,
mintha sohase hallottad volna.