Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. május) 5. szám, 193–240. p.

Sanda csikasz les a portán…
Téli éjfél holdja fogytán
a szomszédot kicsalom;
kinézünk rá vakarózva
az istállóablakon.

Bárányt kér a szeme fénye,
mondom is: – tán tenni kéne
– hogy elűzzük – valamit.
De a csönd a szándékra is
meleg subát kanyarít.

A világon fehér hó van,
téli angyal ül a hóban
pallossal a kapunál.
Megfagyott húrt penget a hold:
süketeknek tamburál.

Künn a beste féreg ásít,
utánozza bent a másik;
a kedvem még viharos,
de a szomszéd égre néz, s csak
annyit szól, hogy csillagos.