Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. október) 6. szám, 353–424. p.

Heinz Vilmos: Legyen szabad a gondolat

Költők és írók, kik megértői vagytok a Mindenségnek,
vegyétek elő a szabad gondolat zászlaját, mely érdek–
helyeken rohadt foszlányokban, ifjú szívek sajgó vágya
elől. Tartsátok magasra, hadd lobogjon mindenkinek szemébe
az égő betűk felirata: – Legyen szabad a Gondolat!
– Költők és írók, kik kifejezői vagytok a Szépségnek, Jóságnak,
jöjjetek velem, ki bátran kibontva tartja lobogtatva
a tiltott és gúzsba kötött emberi jog szimbólumát.
„Feszítsd meg”-et kiáltsatok a zászló gyilkosaira,
toll-kardotok méreggé váljon, ha munka-ritmusba lendül,
öljetek ti is –, mert fegyverrel vész el, ki avval támad –,
hadd vesszen, ki Krisztus óta előbb támadt „igában tartva”,
nyíljon ki minden ész-talajban a homály-cseréppel letakart
gondolat-virág, és hirdesse pompázó színeivel az életet…
– Költők és írók, kik ott éltek millió ember szívében,
ne hunyászkodjatok félve a magasan meredő falak előtt,
adjatok ritmust a tespedt szíveknek, kemény koponyáknak,
hisz kezetekben a nagy Kürt, s szavára úgy omlik össze
majd minden, mint hajdan omlottak össze a jerikói falak!
– Költők és írók, kik az istenség szent levelei vagytok,
essetek el inkább a gyűlöltség-mezején, mint hogy továbbra is hitvány
századoktól belepte mohok, dohos-dogma várában éljetek.
Jöjjetek velem, ki bátran, kibontva, büszkén lobogtatja
sápadt dogma-katonák toll-szuronya előtt az égbe szökkenő
betűk lángoló feliratát: – Legyen szabad a Gondolat!
– Költők és írók, kik kifejezői vagytok az Életnek, a Vágynak,
jöjjetek velem, ki régen kilépett az „eddig, és ne tovább”
szűk köréből, a homály csak bűnt szül a gyarló emberek között.
– Ragyogó napsugarat takar el, ki velem jönni gyáva,
– az Idő haladását öli meg, ki késik, és nem loholva siet,
– a nagy Természet rohanó életét fojtogatja dőrén,
– s rügyező életet öl meg, ki még nem adott életet …
– Költők és írók, kik megértői vagytok az istenségnek,
vegyétek elő a szabad gondolat zászlaját, mely érdek-
helyeken rohad foszlányokban, ifjú szívek sajgó vágya
elől; tartsátok magasra, hadd lobogjon kiállón a lángoló
betűk égő felirata: – Legyen .szabad a Gondolat!