Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. május) 5. szám, 193–240. p.

Behúzódnék a loholók elől
a cellába, lezárt ablak mögé.
De nem lehet. Ma-holnap tán eldől,
Istené szívem vagy az ördögé.

Itt-ott szeretnek, ám békétlenek
e sugarak, a rend foszlányai.
S míg rohanok, a neveletlenek
zsibongnak, mint az utca lányai

Kenyérdarabot hogyha kínálok,
kalácsra várnak, s egyedül állok
az út közepén, jaj be egyedül.

Jót káromkodom, vadul, veszettül,
majd mint aki alázattá válott,
a csoda szárnyán messzire szállok.