Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Folyóiratok

Vissza

Kalangya, VII. évfolyam (1938. február) 2. szám, 49–96. p.

A Kalangya irodalmi pályázata

A Kalangya 1937. májusi számában meghirdetett, a jugoszláv és magyar nép szellemi közeledésén munkáló novellapályázatra az 1937. november 1-jéig meghosszabbított határidőig 31 magyar pályamunka érkezett be, melyekből kettőt a döntés előtt visszavontak.

A pályamunkák közül a bírálóbizottság tizennégyet a feltételektől való eltérés miatt nem vehetett figyelembe.

A beérkezett pályamunkákat ez évi január hó 30-án négytagú bírálóbizottság vizsgálta meg. A bizottság tagjai Draskóczy Ede, Hacker Ervin, Radó Imre és Szirmai Károly voltak.

A BÍRÁLÓBIZOTTSÁG JELENTÉSE

A pályázat nem hozta meg a várt eredményt. A számottevő írók nagy része láthatólag egyáltalán nem szerepelt írásaival, s így a beérkezett anyag jóval gyöngébb volt a szokásosnál. A bírálat alá kerülő pályázók a magas szempontú, művészi megoldás helyett a kényelmesebbet: a kompromisszumosat választották. A közeledés szellemét a rikító irányzatossággal összetévesztő elbeszéléseket – néhány kivételével – a belső élmény hiánya, ötletszegénység, henye megmunkálás és művészietlen stílus jellemzi. Nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy a beérkezett pályaművek legnagyobb része nem éri el a vajdasági magyar írás színvonalát.

A viszonyainkhoz képest elég nagy anyagból mindössze két elbeszélést találtunk közlésre alkalmasnak. Ezek:

1. Melódiák (Testvériség) – sablonos indítása ellenére is érdemes írás. Jól szerkesztett, arányosan tartott, költőien vitt folttalan nyelvezetű, kivételes tárgyválasztású, magas emberséggel átitatott s a többi közül messze kiemelkedő pályamű.

2. Kézfogás a csillogó kirakatok előtt (Magyarul) – Az előbbinél novellisztikusabban sodrott, de a klasszikus novellától éppúgy távolálló írás, enyhe humorral, derűs hangulatképpel, sikerült környezetrajzzal s eléggé életesen ábrázolt alakokkal. A különben kisigényű kisvárosi történet néhol túllép a forma határain, de egyébként közölhetőnek ítéljük.

Kétségtelen tehetség jeleit találjuk a következő pályaművekben:

1. Török átok – Érdekes tárgyú, de csakis tárgyáért fontos, különben regénybe kívánkozó, véletlennel fejelt írás, regisztráló stílusban. [94]

2. Sorstársak – Szerencsétlen tárgyválasztásánál fogva már indításában elnyomorított, erőszakoltan szociális történet.

3. Etel – Kétségtelenül tehetséggel indított, de utóbb megfakuló s kiszáradó történet.

4. Mikor a határok összeomlanak – Egy magyar hadifogoly tengődése a Mackensen – hadsereg által nyomott, menekülő, szerb katonák között, naivan bontott párbeszédekkel, erősen iszapos nyelvvel, teljesen valószínűtlen befejezéssel, de sok mélyen rokonszenves emberi vonással s az Albánia felé irányuló éhező és didergő vándorlás nagyszerű fájdalmú megírásával.

5. Órabér – Alig pihegő tehetséggel elmondott szociális történet, melynek semmi köze a pályázat tulajdonképpeni céljához.

Kötelességszerűen felsoroljuk a többi pályaművet is, ezek azonban mértéken alul maradtak.

1. Szeressük egymást – Érdekes elgondolású, de naivan megírt történet.

2. Ismeretlen hősök – Az igyekezet szépsége, nemessége a tehetségtelenség tollából csurgatott mesével.

3. Adjátok meg mindenkinek a magáét – Itt is az ember és szándéka tiszteletre méltó, írása nem üti meg a mértéket.

4. A főnök úr – Túlcsordult szeretetből és lelkesedésből megírt elbeszélés, de más erénye nincs.

5. Vihar után – Véletlennel fejlesztett összeházasítási történet.

6. A sellő csókja. – Az író magas példakép után rugaszkodott, de mint Gorkij kígyója, hiába kívánkozott a sas útjára. A történet szertelenkedés, s inkább az attitűdért s a dagályos stílusért íródott.

7. Az új otthon – Herczeg Ferenc rég megírta, követői elszaggatták, az idő lomtárba hajította. Kár volt előszedni, összeenyvezni s jugoszláv színekkel átmázolni ezt az azelőtt sem igaz történetet, melyet Herczeg Ferenc se vállalna többé.

a bírálóbizottság döntése

Az 1500 dináros első díjra egyik pályaművet sem tartottuk érdemesnek.

Az 1000 dináros második díjat a Melódiák c. („Testvériség” jeligéjű) pályaműnek ítéltük oda.

A Kézfogás a csillogó kirakatok előtt („Magyarul” jeligéjű) pályamunkát dícséretben részesítettük, s 300 dináros jutalomra ajánlottuk.

A JELIGÉS LEVELEK FELBONTÁSA

A bírálóbizottság döntése után a közlésre érdemesnek talált elbeszélések jeligés leveleinek felbontására került a sor. [95]

A Melódiák c. pályamű írója: P. Teszéri Elma vršaci lakos, kinek írásaival eddig még sehol sem találkoztunk.

A Kézfogás a csillogó kirakatok előtt c. elbeszélést a Napló hasábjairól is ismert Sas György pancsevói lakos írta.

Döntésünket közöltük Schwarz Jenő vezérigazgatóval, akinek magas szempontú és nemes lelkű elhatározása a pályázatot lehetővé tette.

Stari Bečej, 1938. január hó 30.

Draskóczy Ede, Hacker Ervin, Radó Imre, Szirmai Károly