Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. február) 2. szám, 49–96. p.

A „Kalangya” szerkesztőségéhez beérkezett és a bírálat céljából nekünk átadott öt novellában, általában rokonszenves, jó emberi indulatokat, a szerb-magyar nép egymás melletti éléséből, közös élményeikből fakadó és szívvel meglátott epizódok érzelmességét kaptuk. Mind az öt novella tárgyköre, érdeklődése alkalmas lett volna arra, hogy azokban azok a nemes intenciók, amelyeket a pályázat nagylelkű kiírója szolgálni kívánt, kifejezésre jussanak, s a két szomszéd nép egymáshoz közeledésének szükséges útját jobban egyengesse.

Mély sajnálattal láttuk azonban, hogy a novellák irodalmi eszközeikben, megírásukban, művészi szándékukban alul maradtak annak a várakozásnak, amelytől egy komoly és tiszta irodalmi célokat szolgáló irodalmi folyóirat nem távolodhatik el. A novellák konstrukciója gyenge, központi eseményük szétfolyó, és stílusuk sem tudja fokozni azt a némi hatást, ami a jó emberi szándékból itt-ott kioldódik.

Az egyes munkák felsorolását itt adjuk:

1. „Mi smo ljudi”

Elgondolásában, stílusában naiv, eseményében erőszakolt, minden kompozíció nélküli, gyenge írás.

2. „Zarobljenik”

Gyenge megírásából kiütköző jó érzéseit, figyelemre méltó emberiességét, hatástalan érzelgősségbe fojtja. Invenciója nincs, és alakjai lélektani rajzát általános emberi vonásokkal húzza meg. Nincs eredeti meglátása. [91]

3. „Dva ranjenika”

A stílus már rokonszenvesebb, olvashatóbb, azonban a téma erőszakolt és minden eredetiség nélküli. A béna szerb sebesült s a vak magyar katona találkozását a két fél embernek egy emberré válásából a jószándékú író, ha egyéni megfigyelésekkel dolgozik, jobbat is adhatott volna. Így inkább anekdota, aminek csak emberiessége ad némi értéket.

4. „Nedovršeno pismo”

Egyszerűen, itt-ott biztosabb készséggel, színesebb, erőteljesebb szerb nyelven megírt novella, amelynek meséje igaz átélés lehet. A méla, szomorú, hadifogoly magyar orvos és a háború alatti szerb kisvároska kórházának rajza, a tífuszjárvány, mind jó meglátásra vall, de mindezt az író nyersen adja. Nem kapcsolódik abba az általánosabb, mélyebb problémába, amit a pályázat kitűzött és ami itt-ott mégis a problémára utalna – mint pl. a tífuszban elpusztuló orvos meghatóan emberi temetése, azt érzelgősségbe mártja. Mégis rokonszenves novella, mert az átélésből őszinte emberség fakadt.

5. „Bilo je mnogo drugova”

Kolostorban nevelkedő szerb-magyar gyermekek háború alatti lelki krízisének ügyesen elgondolt, jól felvázolt rajza. Megírásában több a biztonság, a rutin, mint az előzőekében. Kár, hogy az író a novella jó elemeit nem tudja kerek egésszé formálni, s a gyenge kompozícióval küzdő felépítés darabosságát sem tudja leplezni, mert szívesen ajánlottuk volna közlésre.

Megállapítjuk, hogy mind az öt novella írója átérezte a pályázat elgondolását, és megkísérelték, hogy a lélek vívódó krízisén át mutassanak jobb emberi hitre, humanizmusra. S ha a szerkesztőségnek azt ajánljuk, hogy a novellapályázat harmadik díját, az 500 dinárt ennek a humánumnak elismeréséül ossza meg a 4. és 5. novella írói között, akkor tulajdonképpen a magunk részéről is jutalmazni kívántuk azt a jó szándékot, ami a novellák mindegyikében fellelhető.

A kiadatlan első és második díj összegét összesen Din. 2500.–, [92] – feltéve, ha a pályázat adományozója ebbe beleegyezik – ajánljuk, csatolják a regénypályázat díjához, és a kívánatos siker érdekében hosszabbítsa meg a „Kalangya” igen tisztelt Szerkesztősége a regény beküldési határidejét 1938. szeptember 30-ig.

Beograd, 1938. február 10.

A PEN-CLUB megbízásából, az „Udruženje nezavisnih književnika” megbízásából

Todor Manojlović s. k.
Sime Pandurović s. k.

A „Kalangya” szerkesztősége megbízásából

Kázmér Ernő

A Kalangya szerkesztősége magáévá tette a bírálóbizottság fenti javaslatát, s az 500 dináros harmadik díjat kétfelé osztva kiadta.

Jutalomban részesültek:

dr. Milutin Velimirović, Jagodina, a 4. novella írója,
Mihailo Mamužić, Rača Kragujevačka, az 5. novella írója.

A szerkesztőség egyidejűleg közbenjárt Schwarz Jenő vezérigazgatónál, a pályadíjak adományozójánál a szerb-horvát regénypályázati díj felemelése ügyében. Ennek folytán közhírré teszi, hogy a pályázatkiíró az eredetileg 7000 dináros regénydíjat 9500 dinárra emeli fel, melyből az első díj: 6500 dinár, a második: 3000.