Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. október) 6. szám, 353–424. p.

Laták István: Egyedül

Úgy elmarad minden mellőlem.
Hatalomvágyók törtetése,
Tüdőbajosok fulladó hörgése;
Véres sarkantyúk pöngése,
Éhezők kínos nyögése,
Rádiók hírförgetege,
Ámuldozók ömlengése,
Tavaszozók hencsergése,
Rikkancsok üvöltözése,
Próféták bibliás fölkelése,
Levélhullajtó erdők csörgése
Átokvert látók jövendölése,
Vészes csordák törtetése,
Pálinkás-búzás mezők rettegése,
Gépek roncsoló szörnyűsége,
Barátok erős ölelése,
Szeretők tétlen féltése,
Kárörvendők tőrvetése…
Világosságok gyötörnek éjszakán,
Elnézek a mindenttudók mosolyán,
Nem csalogat fehér nyoszolyám,
Virágok, könyvek, finom csudák
Feküsznek érintetlenül
A sima vánkos huzatán,
Szélcsendben lenget a tétova nyugalom
Az erkélyen kihajolván,
Hiába volna borom vagy pipám,
Izgalmak erejét se bírnám.
Mámor, indulat nem vár rám.
Életem lohad ünnepes csendben,
Mint haldokló harcos
Rogyadozó, sebzett paripán.
A múlt szürkül, eltakarodik,
Marad a terjengő kétségeskedés,
És a semminél nehezebb: ami fáj.