Mosás volt. Kültelki udvaron
Házgerendától kerítéskaróig
Gyötört, mosott ruhák terhével a kötél
Szeszélyes cikkcakkban húzódik.
Csöpögve, csavartan, formátlanul
Lógnak a vizes ruhadarabok,
Kilúgoztak, dörzsöltek belőle minden
Szutykot, verejtékes haragot.
Az idők durva keze is gyorsan rakosgat,
Minden az emlékmosó teknőbe hull,
Lúgozásban, forrázásban, tisztázásban
Sisteregnek a szándékok vadul.
Vásott kötélen ahogy lengenek
Használt, pusztuló alsóruhák,
Úgy függnek a szomorúságon emlékeink,
Siratva az idő vaskezének súlyát.
Mint ruhákból a víz, könny könny után csöppen
A szomorúságok szegényes kötelén,
Tegnap még ifjan kacagott a hitünk,
És ma veszélyre hökkent szeme vén.
Szomorú évek nagymosásán mivé lettek
A reményeink, az emlékeink?
Szűkölő sivárság lett a bízásunk tája,
Hol a büszke várások végtelenje nyílt!
De majd kisüt a nap, s a könnyes sivárságon
Szikkasztó szelek melege csap át,
S tisztán, fehéren borulnak a szívünk fölé
A tépett remények s a használt alsóruhák. |
Fejlesztette: GAS Softwares