Folyóiratok

Kalangya, VII. évfolyam (1938. február) 2. szám, 49–96. p.

Ha visszatérsz – jöjj –, ki tudja, melyik este –
De ne úgy, mint asszony, aki sóvárg, szeret,
Hanem mint testvérkéz, szelíd húg, keresve
Puha kacsóval a sajgó, sebzett helyet.

És ne révessz soha bús nosztalgiával
Arra, hogy jöhet még számomra is csoda
A bánat öbléből, mely kélni úgy átall,
Mint éjféli napnak éjálmú mosolya.

Mert nem tudod, balga, annyi tűnt nap után,
Hogy benned, ki tudja, melyik nőt szerettem,
Bájad más nőt kínált csak talmi keretben,
És hogy valakinek árnya voltál csupán…

Ford. Dudás Kálmán