Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. december) 9. szám, 325–388. p.

1.

Fekete fönt a hegyek gerince,
A hold éjféltájt arra halad át –
Várom, várom, várom, hogy felém hintse
Bontott hajadnak gazdag aranyát…

2.

Sokszor csak úgy játszom neveddel, mint a
Költő: csillaggal, éggel, ha csodálja,
Holddal, ha becézi: égi kalitka –
S játék után fénylik bennem a titka:
Mint éjszakában szentjánosbogárka…

3.

Egy drága kis dallamot dúdolok,
A szövege: hogy mennyire szeretlek,
A neved is benne van e dalban,
S a pálmák, napfény, misztrál s a homok:
Körésimulnak szépítő keretnek…

4.