Folyóiratok

Kalangya, I. évfolyam (1932. október) 6. szám, 353–424. p.

Csuka Zoltán: Távoli kiáltás

Éjszaka
hegyek fekete gerince dörzsölődik az éghez,
fölöttük szikráznak a szeptemberi csillagok,
s lenn a tenger teste fekete üveg.
Nagy messziről ilyenkor csóváznak előre
elnyújtott távoli kiáltások,
száguldanak a víz fölött,
s messzi sziklák kemény mellére
fáradtan leroskadnak.
Hallod a távoli kiáltást,
holdfény havaz,
s a tengeren valakiből kifájdul a távoli név,
ki tudja, kié,
hűvös fájdalmat borong a távolokba,
tán nekünk is üzen benne valaki,
s hullámtalan parton
sápadt arccal csak hallgatunk.