Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. november) 8. szám, 277–323. p.

Berényi János: Embernek szentelt ajándék

Véres kenyérdarab,
mint a hold hideg szeletje fönn,
fényed besugároz egy ölelésnyi földet,
amelyre egy üldözött tenyér árnyéka
fekete szavát veti, s azt mondja: enyém;
talán házat is épít rá,
s kapujában hűvös borongással elsütkérezve
állja az irigy pillantások késeit.
ó nyugalom és gondtalanság áhított zátonya,
de sok mindent másként mutatsz,
lógsz a szent rév fölött, mint a bűntanyák
vörös lámpája,
sugaraid hurokként csavarodnak szívre, torokra,
elfojtod a merész kiáltást,
elkábítod a zuhanó öklű óriásokat,
s mint galád, alattomos merénylő
morzsáid ízével
a rád talált pünkösdi vitézek elrendelt hitében
megmérgezed az Istent.