Korán kelünk, hajnali harangszóra,
– Hűvösek a szeptemberi hajnalok,
Dér csípte a friss színű, őszi gyepet
Gyerünk! – A sárban senki sem andalog.
A barán az első finom köd gőzöl,
Munkába indulók percre megállunk,
Szemünk szegletén még homályok égnek,
Fáj félbeszakadt, hajnali álmunk.
Egymáshoz csatlakozunk. – Némelyiknek
Kedve a sáros téglákon se csappan,
Megyünk, görnyedtek, egyenesek, szőkék,
Barnák, vidámak s búsak egy csapatban.
Ernyedtek, erősek, szépek és csúnyák.
Munkánkkal mi mindnyájan hasznot hajtunk,
Akár költői dicsfény homlokunkon,
Akár napi pálinka érzik rajtunk.
Jó szagú őszi szelek csaponganak,
Erős lélegzet gyenge tüdőnkbe szúr,
A Jaszi-bara fiai vagyunk mi,
Oly messzi van tőlünk a tiszta azúr!
Az öreg viskók búsan bújnak össze,
Utánunk ásít egy-egy nyíló ablak,
S vágyva mered ránk azoknak arca,
Akik munka nélkül otthon maradtak. |
Fejlesztette: GAS Softwares