Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. október) 7. szám, 229–276. p.

Csupa fehér viola van
a kiskertben, szagos,
a folyosó hosszú sorján
sok muskátli, magos.

Hol van már a nagyapámnak
drága gyöngye, imakönyve,
hosszú szárú, nagy pipája,
mindig a nyakát kínálta.

Széles völgyben a forgószél
a sok libát hajtja,
furulyázik, terelgeti
a libasort rajta.

Belefúj a fehér tollba
jobbra-balra párszor,
emelgeti, méregeti,
ő a libapásztor.

A kert alatt sok öreg fa
adja a jó epret,
kisüstön főtt pálinkából
ez idén sok termett.

Nehéz tölgyek muzsikálnak
patak felett versenyt,
kísérgetik, azt suttogják,
soha el nem hagyják.