Folyóiratok

Kalangya, VI. évfolyam (1937. augusztus-szeptember) 5–6. szám, 193–288. p.

Tősgyökeres árjai, német emigráns újságírónő a szerző. Hitler uralomra jutása után Angliába költözik, és egy vidéki angol lap megbízásából beutazza az új Törökország ázsiai részét. Mint szem, és fültanú mindenre kíváncsi, és mindenről meggyőződik, mindent dicsér, és mindent kifogásol, ami arra rászolgál.

A mű címe nem adja vissza híven a mű tartalmát, mert a török nép mélyen vallásos nép ma is, de az energikus rendszer lenyes a vallásból minden babonát, [286] és megszünteti azt a sok imádatot és alázatot, amely a babonáknak is szólt. A babonák Allahja csakugyan elvesztette trónját, de a vallás Allahja ma is ott trónol a török szívekben.

Samsun fekete–tengeri kikötőből indul ki, bejárja Törökország szívét, megtekinti jelentékeny és jelentéktelen városait, sőt falvait, végzi Szmirnán és Ankarán, hogy útját Samsunban fejezze be.

Lázas, szörnyen erélyes munkát talál mindenütt, nagyszerű városi építkezéseket, utak, vasutak, elemi és közép-, valamint szakiskolák (líceumok) és egyetemek építését, népegyetemek (halkuvi) hálózatának a bevezetését, az oktatás új rendszerének meghonosítását, az egészségügy gyökeres, alapos és eredményes megszervezését, gazdasági intézmények sűrű hálózatának a kiépítését. Mindez tervgazdaság mintájára időhöz kötve.

A városok részben vagy teljes újjáépítése imponáló méretekben van folyamatban. A jövő egyik nagyvárosának, az Eufrátesz melletti Malátiának a gyapottermelés központjának újjáépítése modem várossá az 1940. évben be lesz fejezve mindazzal, ami hozzátartozik: iskolákkal, múzeummal, egészségügyi intézményekkel, iparügyi berendezésekkel, növénytermesztési kísérleti állomással, elsőrendű országutakkal, nagyszerű kikötővel. Ilyen városépítés vagy harminc helyen folyik.

A leégett és elpusztított Szmirna (Izmir) pompás város már ma is. A romok eltakarítva. Nagyszerű parkok és paloták sora húzódik végig a kikötő mellett, belül a városépítés minden rafinériájával.

Nagyszerű országutak kezdik összekötni a legjelentősebb városokat, az agrár- és ipari termelés gócpontjait. Nagy transzverzális, teher- és autóközlekedésre berendezett országút épül, mely összeköti a Fekete-tengert a középtengerrel. Eddig, a köztársaság tízévi fennállása alatt kétezer kilométert meghaladó, új vasúti hálózat épült, továbbá háromezer új elemi iskola, harminc új középiskola és negyven szakiskola. Az elemi iskolák tanulóinak száma százezrekkel, a középiskolai tanulók 5000-ről 42 000-re, a szakiskolai tanulóké 1000-röl 10 000-re emelkedett. Az egyetemek látogatottságáról a könyv, sajnos, nem emlékezik meg. A közigazgatásról a szerző nagyon jó véleménnyel van. Nem tudom, nem elfogultság szól-e belőle, amelyet a mai német közigazgatásra való fájdalmas visszaemlékezés váltott ki. Szerző előadásában a török tisztviselők nagy része nemcsak jó tisztviselő, hanem lelkes agitátor is. Vannak olyanok, kiknek egy a vallása: az új és a nagy Törökország. A kormányzók (válik) elegyednek a nép közé, maguk ellenőrzik intézkedéseik végrehajtását, maguk kezdeményezik az iskolák és múzeumok felállítását, maguk gyűjtik össze az ezekhez szükséges tárgyakat, és a tisztviselői kar dicséretére legyen mondva: a kormányzó nem talál kifogásolnivalót. De ahol kifogást emel valami ellen, azt rögtön orvosoltatja, s a hanyag vagy bűnös tisztviselőt azonnal elmozdítja. A tanítókról hihetetlenül hangzó tökéletességeket mesél. Nemcsak tanítók, hanem valóságos apostolok. Az oktatás angol rendszerű. A tanító mellett maguk a tanulók végzik egymás oktatását, a készült [287] tanuló fellép a katedrára, és maga magyarázza tanulótársainak, amit tanult. A szabad, értelmes előadásra nagy súlyt helyeznek.

Minden városban népegyetem működik, jól felszerelve természettudományi és gazdasági eszközökkel és mindazzal, ami a nép számára megkönnyíti az ismeretek elsajátítását. A nép tömeges látogatása megszervezett.

Az ország jelentékeny részét mocsarak borították, amelyek majdnem az egész országot maláriával fertőzték meg. Nem volt ritkaság, hogy a maláriás betegek az utcán estek össze és haltak meg. Most a mocsarak ki vannak szárítva. A maláriás központokban különleges malária-egészségügyi intézmények működnek orvosokkal. A kinin fogyasztása óriási. A malária szűnőfélben, a városokban teljesen megszűnt.

Ugyanez az eset a trachomával, mely éppen a fent említett Malatiában volt legjobban elterjedve.

Mintha a török nép felébredt volna apátiájában, és már nem tekintené mindazt, ami van, Allah rendelésének. A szerzőnő leírja a maláriaorvosok kétségbeesett harcát a népbe mélyen begyökerezett azon hittel szemben, hogy a malária is Isten rendelése, melyet el kell tűrni, mint az emberi bűnöknek isteni büntetését, mely ellen hiábavaló minden emberi próbálkozás. A nép rettegve menekült az orvosok elől, nehézségekbe ütközött a diszpanzerek, kórházak, orvosi rendelők emelése, és ahol fel is épültek, nem jelentkeztek betegek. A nép az orvosok dolgát Allah újabb csapásának tekintette. Csak a tanítók és felvilágosult papok segítségével lehetett meggyőzni a népet arról, hogy a malária olyan, mint a veszett kutya és a vérszomjazó ellenség, amelyek ellen pedig Allah minden ember kötelességévé tette a védekezést. Az első betegek félénk jelentkezése után a sok gyógyulás láttára kezdett átalakulni a nép felfogása. Ma megszámlálhatatlan ezrek jelentkeznek a maláriás rendeléseknél, és kitüntetésnek veszik a kezelést. A fantasztikus hit helyében új török mentalitás van kialakulóban.

Ma minden faluban van kereső nő. Igaz, itt-ott még csak nagyon tartózkodóan és visszaesésekkel, a városokban azonban a helyzet európai formájú. A feredzse és az ormótlan női ruha helyébe európai öltözködés lép, a háremélet rohamosan szűnik, és a nő egyenjogúságát az élet minden terén törvény szentesíti. Pl. a munkásnő díjazása törvény értelmében egyforma a férfi díjazásával, a törvény nem ismer különbséget férfi és női munkaerő között.

A szerzőnőt búcsúzáskor az ismerősök fölkérték, hogy tíz év múlva jöjjön vissza, lássa, hogy mennyit fog haladni az a Törökország, mely az első tíz év alatt is annyit haladt. A szerzőnő nem is kételkedik abban, hogy barátainak igaza lesz, csak a régi török romantika eltűnését sajnálja. Azt hiszem, ebben nincs igaza, a romantika mindig a múltat jelenti, a visszamaradást, régi bűnöket és régi mulasztásokat.